Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán II. (esszé)

próbál elemezni, irányt keresni, segíteni. Nem lép túl a gazdaság és a politika gondjain. Nem segít közelebb hozni egymáshoz az embereket.

Modern társadalmainkban úgy látszik, minden csak definiálható érdekek mentén történik. Hogy a normális együttélés a legfőbb közérdek, az az érdekek monopolizálóinak nem jut eszébe.

*

Kitört a Golf-háború. Újra van egy hálás téma, újra megoszolhat a világ. Megint csak sokféleképpen kihasználható a megosztottság.

Elképesztő látni, ahogy a nagy tévétársaságok kamaszos lázzal készülődnek: olimpiához méltó látványosság lesz a „buliból”. Aztán cenzúra erről, cenzúra arról - nevetséges, unalmas, elnyújtott tésztává válik az erőlködés. Unalmassá. Amibe mellesleg belepusztulhatunk.

A nyugati rész által uralt Németországban hirtelen fellángol a mindig lappangó Amerika-ellenesség. Hetekig mindig csak ennyi jut eszébe a felvonulásokat, az iskolától szabadulást élvező diákságnak: Kein Krieg für Öl! Kein Blut fúr Öl! Sokáig ilyen egyszerűnek tűnik a dolog. Aztán a - bonni - kormány közbeszól: itt azért „igazságról” is van szó: Kuvait lerohanásáról, felszabadításáról. És lássunk csodát, másnaptól kiegyensúlyozódnak a plakátok és a beszédek: Irak a bűnös, az USA mindenkiért harcol, ám a háború nem old meg semmit.

Rengeteg exhibicionizmusra ad okot, rengeteg burkolt érdeket takar ez a háború. Tökéletesen legitim, „demokratikus” rendszerek keretén belül osztják el a veszteséget és a hasznot. Német vonatkozásban: az Irakot felfegyverző száznál több német cég hasznából az adó befolyik a közös kasszába, s onnan alaposan kipótolva hadviselő országokhoz vándorol, hogy jobban védekezhessenek a német segítséggel készült vegyi fegyverek ellen.

A televízióban frissen behívott német kiskatonákat faggatnak. Ötből négy dezertálna, megszökne, ha bevetnék a háborúban. Nem elvekre hivatkoznak a fiúk - élni akarnak. Vajon milyen reflexeket vált ki nyilatkozatuk a kíméletlen szövetségekben és hazug indokokban gondolkozó világban?

Gyávák ezek a jólétre nevelt gyerekek? (A brit sajót válasza az egész országra ez.) Elvtelenek? Az elmúlt negyven év önkímélő, jóléti nevelése bukkan fól bennük?

Nem is próbálok válaszolni erre. Magatartásukban mindenesetre meg- búvik valamiféle újrakezdés lehetősége. Csakhogy egyetlen hatalmi csomó- sodás sem fogja bázisként felhasználni ezt a tétovaságot - egy faj élniaka- rásának elvek nélküli megnyilatkozását.

A világszervezetek léte ellenére gyalázatos állapotban van a világ intézményes etikája. Olyan formális rendszerre futotta az erőnkből (persze nagyon sokunkat senki nem kérdezett, csupán felhasznált), amiben a formális kritériumok betartása jelenti a szalonképességet. Amelyik állam beszéli a közös virág(os)nyelvet, az saját belügyeiben jogot szerez a korlátlan hatalomhoz. Mikor aztán a belviszonyok katasztrofális következményekhez vezetnek, áttörik a határokat, akkor egyszerre az derül ki, hogy a világ közös nyelve primitív óvodás szinten rekedt meg, s csupán a megfélemlítések és hazugságok rendszerében működik.

892