Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán II. (esszé)
KURUCZ GYULA Kelet és nyugat határán II. Nem hiszünk a kötelező szilveszteri tombolásban, ám az emberben idővel mégis kialakult az igény, hogy az év fordulóján maga körül tudja a barátait és különösebb dajdajozás nélkül szót váltson azokról a kételyekről, netán tanulságokról, amik egy év alatt felhalmozódtak benne. (Sohasem felejtjük el 1986 telét, amikor utoljára lehettünk együtt. Szinte meleg volt az éjszaka, kimehettünk új, 16 év építkezés után véglegesnek tekinthető házunk teraszára, nem szállt fejünkbe az ital, az egész éjszaka egyetlen hosszú beszélgetés volt, tele reményekkel a vörös rendszer már sejthető végéről és arról, ami utána következik.) Berlinben fáradt, iszonyatos fáradt volt a szilveszterünk. Egy jó vacsora után a kicsik aludni tértek, mi szomorúan bekapcsoltuk a televíziót. Ide nem hívhattuk a barátainkat, itt nem volt hely, itt erőnk sem maradt a költözködések után „intenzíven” felvidulni. Már este 10 óra tájban elkezdődött a pufogtatás. Egyre erősödött, egyre teijedt, világháborús filmek, csúcsjelenetei szintjére fajult el. Zöld területen lakunk. Körülöttünk a volt NDK kedvezményezettjei, kitüntetettjei - a változás után is jószerivel azonos anyagi helyzetben, bár más felállásban. (A privilégiumokat, úgy látszik, itt is sikerült átmenteni.) A közelben egy disco, az új aranyifjúság ide autózik tombolni. A disco-villa teraszáról repülnek a rakéták mindenfelé. Óriási detonációkkal csapnak elénk a fűre. Tudjuk: mekkora a készültség a városban a mindenféle balesetekre, nem félünk a tűzvésztől, azt majd csak eloltják. Sokkal inkább féltjük az ablakokat a belö- vésektől: megfáznának a kicsik. Bogáncs kutyánk rémületrohamokat kap, a pincébe menekül a félelemtől, az asztal alá, a lábunkhoz, de sehol nem lel menedéket. Képtelenek vagyunk kivonszolni pisilpi; a nyitott ajtóban még elviselhetetlenebb az ágyútűz. Pár nap múlva olvassuk, hogy cirka másfél milliárd márkát költöttek tűzijátékra a németek. A nyugati oldalon már inkább a színes rakétákat kedveli. Itt egyértelműen a hanghatások voltak a győztesek. Meg sem próbálunk lefeküdni. Szinte képtelenek vagyunk felfogni, hogy e Don-kanyar közepén a kicsik nem riadnak fel, végigalusszák az ostromot. Elképesztő ez az örömünnep, a feszültségek fékvesztett tombolása. Pedig nyilvánvaló, hogy a lakosság jó része kiszolgáltatottan szenved ettől az őrülettől. Háromkor térhetünk aludni - az előszobába zárt kutya sokáig vinnyog utánunk. Még fel-felriadunk a nagyobb detonációkra. Másnap égésnyomok, rakétamaradványok a pázsiton. Elnyűttek, kialvat890
