Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója II. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítás)

- Nesze. És tűnés a szemem elől. Egyelőre nem kellesz. De máskor talán még hosszabban elbeszélgetünk.

Azzal megint rámkacsintott az őrnagy. Én meg visszavigyorogtam, ahogy illik.

A fekete ruhás kiment, az őrnagy pedig leszólt telefonon az őrségnek:- Mindjárt ott lesz egy lengyel pap. Visszaadni a papírjait és kiengedni.

Aztán hozzám fordult:- No, azt a vonatos dolgot jól megcsináltad!- Mindig és midenütt igyekszem tőlem telhetőén megőrizni a kommunista éberséget.- Most egy kicsit túlságosan is igyekeztél. Bezony ám.- Miért?- Mindjárt megmagyarázom egész pontosan.

Az őrnagy hozzám lépett és lehúzott egy akkora balkezes pofont, hogy a fal adta a másikat. Aztán egy még emberesebbet jobbról. Aztán kinyitotta a sarokban álló szekrényt.

Kissé magamhoz tértem. Törölgetem az orrom vérit a kezem fejébe és gondolkodom: „Mi baj történhetett? Szolgálati módon ver, hát szolgálati oka kell, hogy legyen. De micsoda? Valaki bemószerolt volna? De ki? A legro- hadtabb a dologban, hogy azt se tudom, mit vallják be... Miféle bűnt vagy figyelmetlenséget?”

Ezalatt az őrnagy elővette a szekrényből azt a tüzérségi lövedéket, amelyiket attól a burzsujtól szedtem el a vonaton. Kirakta az asztalra.- Megismered? - kérdezte.- Igenis, őrnagy elvtárs.- No, akkor gyere közelebb és ismerd meg jobban.

Odaléptem az asztalhoz. Az őrnagy elkezdte lecsavarni a lövedék gyújtószerkezetét. Aztán le is vette. Alatta, látom, egy nagy parafadugó. Kihúzta belőle azt is és aszongya:- No, nézz csak bele... Mit látsz?- Semmit.- Hát épp ez az. A semmi... És te, te barom, embert öltél érte! ...Félre ne értsük egymást: még csak orosz sem volt, nem nagy kár. De az már baj, te idióta, hogy közröhej tárgyává leszünk! A hozzád hasonló vadmarhák miatt mindenki rajtunk szórakozik. Tudod, mi az, hogy termosz? He?- Hát izé... Termosz.- Vagyis egy olyan edény, amiben hosszan el lehet tartani a forró vizet vagy teát. Világos?- Értettem, őrnagy elvtárs. És elnézést kérek. Honnan tudhattam volna, hogy ez egy ilyen forróvizes izé... Pont olyan, mint egy lövedék.

Az őrnagy visszarakta a termoszt a szekrénybe és leült az íróasztalához. Jókedvében lehetett, mert többet nem kaptam a pofámra. A végén aszonta:- Az ügyet lezárom. Erről a termoszról meg egy szót se senkinek. Lövedék volt és kész. Te meg legközelebb, jobban vigyázz és ne csinálj magadból bohócot. Most pedig takarodj, vadbarom!- Köszönöm szépen, őrnagy elvtárs. Kérek akkor egy kilépőt.- Majd leszólok nekik és kiengednek.

Kiléptem az őrnagytól a folyosóra. Nem mondom, kissé zúgott az agyam.

888