Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója II. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítás)

- Maga milyen ügyben?

A fekete ruhás mutatja neki az idézést. Kiderült, hogy katolikus pap az illető. Életemben először láttam ilyet. Hallani hallottam, meg olvastam is elget ezekről a kapitalista vérszopókról és a komszomol színházakban is láttam, mint kínozzák a proletariátust. De, hála Sztálin elvtársnak, személyesen eddig nem találkoztam velük.

Az őrnagy aszonta, álljak a falhoz.- Ott várj a sorodra! Veled különleges beszélgetésem lesz.

Előbb elintézem ezt a polgárt itten.

Azzal visszafordult a feketéhez.- Szóval, te pap lennél?- Igen.- Aztán mivel foglalkozol?- Istent szolgálom.- Istent?... Hm, fura egy munka!... És, ha szabad tudnom, miből élsz?- A szolgálatot a templomban végzem, és abból élek, amit a hívők adományoznak.- Úgy... - aszongya az őrnagy - érdekes elfoglaltság... Aztán, mondd csak, te pap, nem szégyelled magad, felnőtt, egészséges ember létedre szélhámosságból és az emberi ostobaság kihasználásából élni?

A pap hosszan hallgatott, majd aszonta:- Nálunk a vallás az állampolgár magánügye. Senki nem kényszerít senkit, hogy hívő legyen. Templomba és paphoz az jár, aki akar. Én meg abból élek, amit a hívők a maguk jószántából az egyháznak ajándékoznak. A hívők tartják el az egyházat és benne engem is.- Okostóbiás! - morogta az őrnagy és az asztalon heverő dosszié iratait lapozgatta. Láttam már, hogy ez csakis a fekete ruhás anyaga lehet. No, akkor már horogra akadt, kétségtelen.

Az őrnagy újra a paphoz fordult:- Aztán főnököd van-e?- Az én főnököm maga az Úristen.- Ez a te Istened egy cseppet sem érdekel engem. Még a címe sincs meg, hogy behívathassam ide egy kicsit elbeszélgetni. Én téged kérdezlek: kitől kapod az utasításokat, ki a vezetőtök?- Én a konzisztórium alá tartozom, a parókia meg az érsek úr alá.- És az érsek mivel foglalkozik?- Ö is az Úristent szolgálja...- És ő is, hozzád hasonlóan, abból él, amit a hívők jószántukból adományoznak, mi? - mondta neki az őrnagy és jelentőségteljesen rámkacsintott.

Én kihúztam magam, és megértőén elmosolyodtam. Sem túl hangosan, sem túl halakn, épp úgy, ahogy illett.- Igen - mondta a fekete ruhás.- No, akkor mondd meg szépen az érsekednek, hogy pénteken jelentkezzen itt nálam. Pontosan tiszenegy órakor, de mint a halál, mert én várni rühellek, viccelődni meg végképp nem hagyok magammal.

A fekete ruhás ki akart menni, de az őrnagy utánaszólt:- Lassan a testtel! Adok neki egy idézést, különben nem engedik be.

írt néhány szót egy papírra és átadta a fekete ruhásnak.

887