Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Vekerdi László: Csurka István: Új magyar önépítés (esszé)

itt is megtette a magáét. Ám ahol áthidalhatatlan különbség feszült az etnikai határok és az államhatárok között, ahol jelentős számban éltek vagy mesterségesen megteremthetők voltak az államban uralkodó etnikumtól különböző (vagy különbözőnek kikiáltható) kisebbségek, ott békében is meghonosodhatott a tökéletes kisebbségi pokol. És ez valószínűleg mindaddig így marad, míg fel nem ismerik és el nem ismerik a nemzetnek mint közösségnek a szerződéseken, a kölcsönösen kötelező és megszeghetetlen szerződéseken alapuló jellegét, egy nemzeten belül csakúgy, mint a nemzetek közötti kapcsolatokban. De hol találhatók azok a jól bevált szokások, amire az ilyen nemzeti szerződések alapozhatok lennének? Feltehetően a hagyományokban, és a tisztességes emberek mindennapi kapcsolataiban, elsősorban a kevert nemzetiségű vidékeken. Azaz a nemzet, ha el akarjuk kerülni az öncélúságba való torzulását, nem nagyon lehet önépítés eredménye. A nemzet működését meghatározó szerződésekbe eleve be kéne építeni a másik nemzet kívánalmait és jogait. Szerződéseken természetesen nem holmi kormányközi egyezségeket vagy pártközi paktumokat értek, hanem olyan alapvető, és többnyire le sem írt (helyesebben nem csupán törvényekben és jogi formulákban leírt) megegyezéseket, amilyeneken Bibó bosszúmentes békekötései és indulatmentes háborúi alapultak. De a bosszúk és indulatok, a mindennapi türelmetlenségek és agresszivitások kegyetlen korszakában, az újból reánksötétülő Bibó-felej- tésben ugyan hol remélhető ilyesmi?

(Püski - Magyar Fórum, 1991)

880