Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Szalatnyay József: A magyar egyházművészet elmaradt rehabilitálása (Molnár C. Pál szombathelyi kiállításának tanulságai) (esszé)
SZALATNYAY JÓZSEF A magyar egyházművészet elmaradt rehabilitálása MOLNÁR C. PÁL SZOMBATHELYI KIÁLLÍTÁSÁNAK TANULSÁGAI A magyar egyházmüvészet a XX. században számos maradandó alkotással gazdagította hazánk művészettörténetét. Építészeink, szobrász- és festőművészeink nem egy európai rangú szakrális művet alkottak a két világháború között is. A katolikus egyház jelentős megrendelésekkel támogatta kitűnő művészeinket. Az állam viszont, az akkori nehéz gazdasági viszonyok miatt hosszú éveken át csak szerényen tudta a művészetet támogatni. Tehetséges fiatal magyar művészeink azonban ez alatt is nemzeti kultúránk gyarapítására állami ösztöndíjjal - főként az 1929-ben megnyílt római Collegium Hun- garicumban — egy-két éven át folytathatták világra kitekintő, önálló munkásságukat. Kiemelkedő képességeiket addigi műveikkel, később igazságosan megítélt pályázattal bizonyították. Itália örök művészetének forrásánál, az ősi etruszk, majd a kezdő reneszánsz művektől, az olasz klasszikus művészet formatisztaságának és az ábrázolás vizuális igazságának meggyőző légkörében és ahhoz igazodva bontakoztatták ki művészi egyéniségüket. Korunk egyházi tárgyú első művei is az Itáliában akkor megújuló latin szellem központjában, az örök Rómában fogantak meg. Molnár C. Pál ott festette meg — otthonról hozott, remek rajzvázlatai alapján - több szakrális témájú képét: a Trecento bibliás képalkotásának ihletésében, epikus átéléssel, a valóságot átköltő megjelenítésben. Egyházi tárgyú alkotásainak több évtizeden átívelő vonulata: remek templomi freskói, oltár- és számyasoltárképei alkotó fantáziájának bizonyítékai, amelyet teljes elismerés illet. Ezeknek a - csupán a templomokban látható - nagyszerű műveinek és szakrális tárgyú táblaképeinek az elismerését az ateista államgépezet ridegen megtagadta, azazhogy magát az egyházművészetet következetesen kitagadta a magyar művészet köréből. Számos külföldi díj, kitüntetés a hódoltság urainak nem volt elég erős érv az ő és az egyházművészek számára egy-egy kegyelem gyakorlására sem. Ebben a méltatlan helyzetben, három évvel ezelőtt, kezdeményezésemre megalakult Molnár C. Pál Baráti Kör a fiatal művészek támogatására M-C. P.-díjat alapított, akik az egyházművészet, illetve az emberi lélek tartományait kifejező figuratív alkotás elkötelezettjei, és akik Európa hagyományaiban gyökerező művészet továbbfolytatását tűzték ki céljukul... Az utóbbi években nyolc kitűnő művész kapta meg a jelentős összegű M-C. P.-díjat, közöttük három a közönség titkos szavazatával. A „Bartók 32” Galéria adott helyet a pályázatok nyilvános bemutatásának. Az első világháború elvesztése után néhány évvel Klebersberg Kunó kultuszminiszter, a birtoktalan gróf alapította meg a külföldi magyar intézetek között a Római Collegium Hungaricumot, amely a művészeti kultúrára épülő felemelkedésünket szolgálta. Dr. Gerevich Tibor volt az első igazgató, majd elnök, aki a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a művészettörténet egyik professzora is. Kiváló műtörténészi munkássága mellett meggyőződéssel ítélte meg, hogy akik a hagyományos művészetnek rendíthetetlenül elkötelezték magukat, és kimagasló képességű művészek, 855
