Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Szalatnyay József: A magyar egyházművészet elmaradt rehabilitálása (Molnár C. Pál szombathelyi kiállításának tanulságai) (esszé)
a Biblia örök témavilágából és a magyar kereszténység törénelméből a saját koruk szellemét kifejező egyházművészetet hoznak létre. így következett el a Rómából hazatért, Itália örökségét megőrző alkotók munkásságával a szakrális művészet hazai reneszánsza, amely a magyar katolikus egyház haladó köreit, a magas szintű szépművészetet igénylő közönséget, de Itália és Európa több városát is meghódította. A sikerek Gerevich professzort igazolták. A milánói Triennálékon, Rómában, majd 1937-ben a párizsi Világkiállításon alkotóink a magyar művészet rangját elismerő több Grand Prix-t, aranyérmeket és elismerő díjakat kaptak. Ez vitán felül bizonyítja azt a tényt, hogy nemzeti művészetünk akkor szorosan hozzátartozott az európai egyetemes szépművészethez. Ezt a húszas évektől a külföldön rendezett magyar kiállítások sikere is igazolta, egészen a háborús összeomlásig. A harmincas évek elejére Budán, a Városmajorban épült fel az új plébániatemplom — akkor nálunk a legmodernebb szakrális építészeti alkotás, melyet ifj. Arkay Bertalan, a Rómából hazatért kiváló műépítészünk sajátos korszerűséggel tervezett meg. A templomépítés hagyományait megújító belső térben sikerült a festészet, szobrászat és üvegfestészet, azaz a társművészetek harmóniáját ismét megteremtenie. Ez a remekül megkomponált, akkor szokatlan alkotói egység a látogatókat közvetlenül megragadja, azokat is, akik nem a hitükkel térnek be a templomokba, de elismerik az egyházművészet műemlék-remekműveit. Ezek a hívő ember lelkét e legközelebbre emelik a teremtő Istenhez, e mellett mindenkit az emberi alkotás csodálatával töltenek el. A Rómát járt ösztöndíjasok közül az élenjáró művészek, akik saját szellemben hasznosították itáliai tapasztalataikat, ebben az új templomban méltó helyet kaptak alkotásaik számára: Aba Novák Vilmos mennyezetfreskói és a szentély két oldalán alumíniumlemezre festett falképei, a szentély nyílásától jobbra-balra levő falfelületen Pátzay Pál hat-hat, azaz tizenkét apostolt ábrázoló domborművei, szimmetrikusan komponált Szent József-oltárai, és a bejárat melletti, bal oldali kápolnában elhelyezett Pietája, Sztehlo Lili hatalmas színes üvegablak oltárképe és a főhajó falat osztó ablakainak tetőtérbe nyúló üvegfestményei, Molnár C. Pál Szent Imre oltárképe bizonyítékai annak, hogy egyházművésztünkkel milyen magas rangra emelkedett, mint történelmünk folyamán oly sokszor, nemzeti kultúránk. A harmincas években épült, Olaszország szellemét idéző budai, pasaréti Ferences Templom - Rimanóczy Gyula alkotása - ugyancsak méltatást érdemelne, homlokzatán Vilt Tibor két Szent Ferenc-szobrával. A háborút előzőén Győrben épült munkásne- gyedi templom is remek példája Szönyi István és művésztársai egyházművészetének. Kitűnő művészeink életművének mindig szerves része volt a szakrális tematika, ha néhányan nem is tartoztak a hívők táborához. Ezek az építészeti alkotások a két világháború között épült templomok értékrendjének csupán kis részét képezik. A modern egyházművészet épületeiről külön tanulmányt kell írni, a húszas évek kezdetétől az ún. fordulat évéig. Budán, a Tövis utcai Ferences Kápolna belső tere is a Rómát járt kiváló művészeknek gazdag tárháza. Ez a kápolna az 1945 utáni években jött létre. Az oltárképen Krisztus Urunk keresztre feszített teste mellett Szent Ferenc stigmatizációja Molnár C. Pál egyik remekműve. Itt szólnom kell Nagy Sándornak, a gödöllői művészet nagy mesterének a pesterzsébeti templom diadalívére festett egyik föművéről, amely napról napra pusztul, de az ott levő többi remekművének megmentése is nemcsak a magyar, de egyetemes érdek. Restaurálásuk halaszthatatlan. * Gerevich Tibor értő művészettámogatásával a két világháború között létrejött egyházművészeti alkotások korunk ábrázoló művészetének szerves része. Tanúja voltam az 1942-es Velencei Biennálén ennek, ahol Ivan Mestrovich elismerését éltem át, aki 856
