Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)

munkásai! Miként gondoskodik a Szovjetunió a védelmezőiről! A kenyér ugyan penészes volt, a hal is szaglott már cseppet, de még azért meg lehetett enni; a dara inkább lisztre emlékeztetett és dohosnak tűnt; a szalonna természetesen avas volt - nyilván a hosszadalmas szállítás miatt; a dohánynak a felét meg nyilván lelcsórta valaki és fűrészporral helyettesítette; a cukor nedves rögökbe ragadt, persze, így több a sűlya. De mindez nem fontos. A lényeg, hogy gondoskodnak az emberről és számon tartják. Bezony.

Jól jött az a 700 rubel. Mert kiderült, hogy ezért a pénzért egy csomó hasznos apróságot lehet itt venni. Igykezni kell, mielőtt a burzsujok észbekapnak és eldugdosnak mindent. A mieink bevezették, hogy 1 zloty 1 rubelt ér... 700 rubelért otthon alig kapnék valamit. Még egy rendes pár cipőre se lenne elég. Itt meg: 20 rubel egy cipő, 1 rubel egy kiló cukor. És van mindenből, amennyit akarsz. Még sorba se kell érte állni. Fene jól éltek ezek a burzsujok a proletariátus verejtékéből. No de most egy kicsit mi is élvezke- dünk a gazdagságukból, hála a szovjethatalomnak. Én például már három napja csak kolbászt eszek. A fehér kenyér már a könyökömön jön ki, inkább mindenféle péksüteményekkel tömöm magam.

Ma reggel benéztem egy óráshoz. Itt lakik, közel. Van az ablakában egy nagy óra, s ha tudni akartam, mennyi az idő, csak elsétáltam feléje, azt’ megnéztem. Ebből is látszik, hogy milyen rendes környéken kaptam szállást, meg is becsültem, ahogy illik. No, beléptem az óráshoz és kérdezem, van-e eladó órája.- Aztán milyet szeretne? — érdeklődött amaz.- Hát a legjobb, ami csak van. Mennyibe kóstál?- Van nekem — aszongya — egy remek karórám a híres „Omega” cégtől. De igen drága. Nem tudom, megveszi-e.- Mennyi?- 120 rubel.- Hadd lássam.

No, valóban szép óra, de hogy jó-e, ördög tudja. Meglehet, át akar verni ez az imperialista pribék. Mondom is neki kerek perec:- Ez a te „Omegád” igen gyanús nekem. Hanem ha volna „Kirov” gyártmányú órád, azt szívesen megvenném. Az egy rendes szovjet termék, abban nem lehet selymaság egy szál se.

Erre mingyár kihúzta a fiókját, azt’ elővett belőle egy „Kirov” órát. Az ezredparancsnokunknál láttam ilyet. Irigyelték is tőle mind a tisztek. O meg a kormánytól kapta, mint „praktikus jutalmat”, kiváló katonai szolgálataiért.- Eladó? - kérdeztem.- Természetesen. Ebből élek.- Mi az ára?- 30 rubel.- Jól jár?- Egészen jól. Egy év garanciát adok rá.- De mitől van az, hogy a burzsuj „Omega” 120 rubel, a mi szovjet óránk meg csak 30?- Ez van — aszongya. — Nagy a különbség köztük. Hosszú lenne most elmagyaráznom.

Gondolkoztam: mitévő legyek? Nagy a különbség a két ár között. A „Ki837