Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Németh Gábor: Ki az életbe, be a halálba (próza)

tagramot, most csak ez a 0,8-as japán damil van, elég erős, csak a színe ronda. Korovjov délben nézi meg az óráját, beszáll a dzsipbe, háromig kimenőnk van, ebédelni megy a Túzokba, aztán masszőrhöz, elég hülye sorrend.

Felmelegítek két tv-vacsorát a parázson, a Csülök a desszertnél kezd hányni, beletérdel a hóba, öklendezik és röhög, mutogat a csehszlovákra, JEDNA NULÁ, mondja sokértelműen. Amikor véget ér a roham, megmossa az arcát egy marék hóval, bemegy a sátorba a lécekért és elindul.

Lesem a tetemet. Árnyékolok. Nézem, ahogy a szél a nyakkendőjét cibálja. Kettőkor belövöm az adagot, a bal kezemen az ér már tisztára szétment, kétszer is mellészúrok, mire visszajön egy kis vér, túl gyorsan nyomom be, forró és csíp, kapkodom a levegőt, nyögdécselek, a gerincemen bronzmenyé- tek, tapló a szám, a két szemem külön golyó.

Négyre érnek vissza, szinte egyszerre. A Korovjov bal keze fel van kötve, morog valamit, de nem lehet érteni. Kiosztja a kapszulákat, és elhelyezkedünk. Csülök cselekszik, a hullát egy mirelit marhacombbal jól agyon fogja ütni. Húst hússal? Én csak a Csülököt figyelem, jó kis beosztás. A Korovjov a csehszlovákot nézi, néha szárazát nyel, mintha pornómoziban ülne. Ráérek, elég könnyú meló, nézem a sebet a csehszlovák halántékán, valami mozog odabent. Ha a Csülök mégis jelezne, az az, hogy a hulla szökni készül, mire én rádobom a rozsdás acélhálót, mire a Csülök nekiesik és agyonveri. Reméljük, ez nem lesz. A Csülök felémfordul, valószínűtlenül lágy a hangja, elsimít egy tincset a homlokából, és azt mondja: Délután síeltem, sajnos olyan a hegy, mint egy kifordított cseppkőbarlang, a kalapom több ízben elgurult. Megdobban a szívem, kemény, mint a mákgubó, a Sátán hangjára ráismerek. Még jó volna jövőre élni. A Csülök látja, mire gondolok, gúnyosan mosolyog, de bólogat közben. Megbízónk a véres tetem mellett áll és a „Zsákbamacska minden nő” című Huszka-melódiát fütyüli ajzottan. Az ütés után két perce lesz, hogy a toroknál kiszívja, utána sötét porrá válik a vér, és ha nem vigyáz, megfullad, mintha angyalhajat zabálna. Órák óta várunk, a Csülök fegyvere erősen cseperész. Rózsaszínű pöttyök a hóban, kicsi, undorító mélyedések, mintha megkínozták volna egy cigarettacsikkel. Nem nézünk egymásra, tudom, hogy a száját harapdálja, és az éjszakára gondol.

Magamban beszélek. AKI TUD, AZ NEM BESZÉL, AKI PEDIG BESZÉL, AZ NEM TUD. BETÖMNI A VÁGYAK NYÍLÁSAIT, BEZÁRNI A VÁGYAK KAPUJÁT, TOMPÍTANI MINDEN ÉLESSÉGET, MEGOLDANI MINDEN CSOMÓT, ELEGYENGETNI MINDEN PORT, ÍME, EZT NEVEZZÜK TITOKZATOS AZONOSÍTÁSNAK. Erősen verejtékezem, a combomban külön remeg egy izom, majdnem elejtem a hálót. A Korovjov idenéz, érzem, ahogy fél. És végre a jel! Suhog az acél, valami eldobta helyettem. AKI KILÉP AZ ÉLETBE, BELÉP A HALÁLBA. AKI PEDIG MEGHAL, DE NEM FELEJTIK EL, AZ HALHATATLAN. Mont Blanc csúcsán fólszikrázik a jég.

807