Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Solymosi Bálint: a vers riasztó szerkezete, tojáspor, csonka mise (versek)
SOLYMOSI BÁLINT a vers riasztó szerkezete az imént, mintha kristály vázát törtem volna össze (csodálkozó és gyűlölködő, vagy csak ügyetlen fiú barátjáék fényűző lakásán,) fölnéztem, odakint, láttam, váratlan sötét lett s darabjaira hullott szét a koraest (a makett éj), ahogy vegyest kigyulladt reklám-, neon-, csillag- és lámpafény; a szülők repülni kezdtek az égen, sál, haj egymást előzte, aztán már csak a biciklik sárvédője, a macskaszem; mennek, gondoltam, kukoricát lopni a „téeszcsé” földjére - tisztára mint egy Chagall kép (önéletrajzi töredék); mintha idevártam volna őket, a konzervszobába, hol víz, virág még épp’ van, de hajtás már mire föl... az még álmomban sem fordult elő velem, hogy megöl az unalom, kinek az örököse s közben meg az anya szeretője volnék...; vissza tartott az egyesszám első személy, a szabálytalan szerkezet a költeményben
