Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége I. (tanulmány)

meglehetett itt. De egy klerikus írónál talán mégsem szabadna feltenni, hogy nem európai, hanem „ázsiai” adatokat használ. 1265 előtt nehezen képzelhető el, hogy Anonymusunk „feketének” nevezte volna a Fekete-tengert.

Egy lépéssel tovább. A szerző szerint Almost azért nevezték e néven — szentnek - mert tőle szent királyok és hercegek származtak (ex progenie eius sancti reges et duces erant nascituri, SRH I. 38). Be kell valljam, nem tudom, hogy e helynek mekkora jelentőséget kell tulajdonítani. Idézem: „azért nevezték [Almost] almus-nak, azaz szentnek, mivel nemzetségéből szent királyok és hercegek valának születendök” (Cap. 3.). Ebből III. Béla korára volt szokás következtetést vonni, mert a második szent királyt, Lászlót, III. Béla alatt, 1192-ben avatták szentté. A második herceggel természetesen senki sem törődött (én emeltem ki V. G.). Mindenkit megnyugtatott az, hogy hiszen ilyen még IV. Béla idejében sem akadt. Arra sem gondoltak, hogy IV. Béla húga, Erzsébet szent lett, leányát, Margitot pedig már bátyja, V. István szentté akarta avattatni.” (Sebestyén Gy.: I. m. 45-6). A szentség persze külön kérdés. Hiszen az Árpád-házi királyokat és hercegeket természetesen tekinthették szenteknek (cö. Sz. Jónás I.-.Árpád-házi Szent Erzsébet, Bp. 1986. 21 kk., 48—53). Anonymus azonban szent királyként például Istvánt emlegeti (c. 24 etc), teljesen konkrétan, nem valószínű hát, hogy egyébként a szentség elvonatkoztatott fogalmában gondolkodna. Nos, a Senes- tyén által kívánt második herceg valóban nincs az Árpád-háziak között. Van viszont hercegnő! reges et duces, ez nem csak azt jelenti, hogy királyok és hercegek, hanem azt is, hogy királyok és hercegek/hercegnők. Anonymusnál ugyan megtaláljuk a középkori latin ducissa „hercegnő” kifejezést (SRH I. 54, 101), latinsága azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a duces alatt nem csak hercegeket, hanem hercegnőket is érthetett, sőt értetni akart. Vagyis a duces ebben az esetben nemcsak hímnemű, hanem nőnemű (ill. vegyes) többes szám is. Erzsébet szentté avatása előtt (1235) tehát aligha képzelhető el Anonymus művének keletkezése. De talán még akkor sem. Erzsébet szentségét Magyarországon többnyire nem ismerik (Mályusz E.: Az V. Istuán-kori gesta i. m. 116). Sokkal inkább gondolhatunk arra, hogy Itt az egyébként nem kanonizált, de Magyarországon halála után mindig is szentnek tartott Árpád-házi Szent Margitra gondolva használja Anonymus a duces többes számot. Vagyis a mű ennek halála 1271. február 15-e után keletkezhetett csak.

A mű bevezetésében, az ajánló levélben Anonymus az együtt töltött iskolai évekre hivatkozik: Dum olim in scholari studio simul essemus „midőn hajdan iskolai tanulmányon együtt voltunk” (Paizs D. fordítása, vö. SRH I. 33). Győry J. e levélformula kapcsán Pierre de Blois hasonló kifejezésére hivatkozik: „Quia quandoque in scholaribus castris militavimus sub eodem doctore” (

Petri Blesensis Opera Omnia, ed. I. A. Giles. Oxford 1846-47. II. 54), maga is megjegyzi azonban, hogy a „két fordulat egyezése nem bizonyít közvetlen hatást, azonban, hogy itten francia formulával állunk szemben, kitűnik egy másik példából ... : „In scholari militia dum similes fuimus ...” (Győry J.: Gesta regum, gesta nobilium, Bp. 1948. 40). A donaueschingeni Ars dictandi formulája Győry szerint még inkább hasonlítana Anonymuséra, azonban nála éppen a militia „szolgálat” szó hiányzik, ami arra utal, hogy ezeket a formulákat Anonymus nem ismerte. Igaz, Csóka J. L. szerint itt a stúdium-nak munka, foglalkozás lenne a jelentése (Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom, i. m. 495—6), ennek azonban ellene mond az, hogy maga a szerző írja a továbbiakban, hogy „tanult” — sicut a magistris meis audiveram. Nos, Anonymus e formulájának sokkal közelebbi párját találjuk meg a Győry által idézetteknél egy magyarországi levélben: „Olim puerulus ad addicendas poeticas positus vanitates” - Egykoron még, mint fiúcska, a poétái hívságok tanulásával foglalatoskodva (Karácsonyi J.: Száz. 1910. 2., Árpád-kori és Anjou-kori levelek, i. m. 200). Ezt a formulát Lodomér esztergomi érsek 1288. május 8-án írt levelében találjuk, s igaz ugyan, hogy nem az együtt eltöltött iskolai évekről emlékezik, de az olim „egykor” szó használáta Anonymus szerkezetével való közvetlen kapcsolatot bizonyít. Egyben azt is természetesen, hogy az anonymusi schola nem

71