Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége I. (tanulmány)

valami egyetem volt, hanem a trivium valamilyen iskolája (oda tartozott a poetica!). Mindenesetre Anonymus és Lodomér hasonló levélformulái hasonló környezetben való tanultságot feltételeznek. Lodomér 1257-60 között esztergomi kántorkanonok volt, majd váradi püspök, aztán esztergomi érsek 1279-1298 (MStrig. II. 99 kk., Gutheil J.: Az Árpád-kori Veszprém, Veszprém 1977. 269, 27. j). Ahogy ő is, Anonymus is a század közepén (vagy annak valamivel előtte, vö. Ákos mester pályájával: Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 12) tanulhatott, így az általuk használt levélformula nem igen tehető a XIII. század közepe előtti időre. Lodomér levele alapján nyugodtan kimondhatjuk, hogy az anonymusi mű írásának időpontja a XIII. század második fele.

Eddigi bizonyító anyagunk bizonyára elégséges ahhoz, hogy Anonymus művének írását a XIII. század második felére helyezzük. Ennél azonban közelebbi időpontot is meg tudunk határozni. Mint arra többen rámutattak Kézai Simon használta Anonymus művét (Horváth J.: Itk 1963. 454—5, Szűcs J.: Száz. 1973. 599, 107. j., 868., vö. Györffy Gy.: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. 138—145), ezért a Gesta keletkezése 1282-1285 előttre teendő, ekkor írta ugyanis Kézai a hűn történetet. Ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogy Anonymus műve nem jöhetett létre az V. István-kori gesta, Ákos mester munkája előtt. Ákos mester ugyanis vitatkozik „némely könyvek” (codices quidam) állításával, miszerint csak hét vezér jött volna be Pannóniába és az Ákos, Bor és Aba nemzetségekre utal, mint amelyek Scythiából származnak (SRH I. 292-3). Az általános felfogás szerint itt az ősgestára történik utalás (Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 101, 143, 161., Mályusz E.: A Thuróczy-krónika i. m. 48—50, Az V. István-kori gesta i. m. 54—5., Johannes de Thurocz II. Commantarii 1. i. m. 166, Szűcs J.: Száz. 1973. 588, 63. j.), Horváth J. azonban úgy véli, hogy Ákos mester Anonymus gestájával vitatkozik (Horváth J.: Acta AntHung. 19.1971. 379, 382). Nos, ennek a legcsekélyebb valószínűsége sincs. Anonymus ugyanis említi az Aba-nemzetség tagjait (SRH I. 73), s a Borral azonos Calan nemzetséget is (SRH I. 41). Legfeljebb azt következtethetnénk hát, hogy Ákos mester nem ismerte Anonymus gestáját, különben érthetetlen lenne a nemzetségekkel kapcsolatos felfortyanása. A dolog azonban nem így áll. Anonymus és Ákos mester között több esetben is kapcsolat figyelhető meg. A magyar kalandozások kapcsán a következőt olvashatjuk az Anonymusi gestában: „Séd istud notum sit omnibus, scire volentibus, quod milites Hungarorum hec et alia huiusmodi bella usque ad tempóra Tucsun ducis gesserunt” (SRH I. 113.: Jegyezze meg azonban mindenki, aki tudni akarja, hogy a magyar vitézek ezeket meg az egyéb ilyen háborúkat egészen Taksony vezér idejéig viselték. Paizs ford.) Ákos mesternél pedig a következő olvasható: „Communitas itaque Hungarorum cum suis capitaneis sive ducibus hec et alia huiusmodi uaque ad tempóra Toxun ducis gessisse perhibetur” (SRH I. 311. Mondják, hogy a magyar község kapitányai, vagyis vezérei alatt ilyeneket és más efféléket cselekedett Taksony vezér idejéig. Geréb L. ford.). A két szöveghely között a kapcsolat kétségtelen, ezt a kiemelések is világosan mutatják (vö. Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 141, Horváth J.: Árpád-kori latin-nyelvű irodalmunk stílusproblémái, Bp. 1954. 344., Mályusz E.: Az V. István-kori gesta m. 85). Györffy szerint Ákos mester e szöveget Anonymustól vette, ezzel szemben Mályusz szerint az ősgesta felfogása hagyományozódott mindkét szerzőnél (vö. Szűcs J.: Száz. 1973. 598-9. is). Vele szemben rá kell mutatnunk arra, hogy a perhibeo ige használata Ákos mesternél nem írott, hanem szóbeli forrásra utal, mint máskor is, amikor ezt a kifejezést használja (cc. 20, 21, 32, 36, 45, 62, SRH I. 278, 279, 292, 293, 299, 301 - a helyek szerzőségére vö. Mályusz E.: Johannes de Thurocz II. Commentarii 1. passim). E szövegrész leírásakor tehát Ákos mester előtt nem lehetett ott sem Anonymus műve, sem pedig az ősgesta. Mivel viszont Györffy helyesen látja, hogy itt közvetlen átvétellel állunk szemben (Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 141., vö. Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 85), nem marad más választásunk, mint hogy Ákos mester szövegét tekintsük elsődlegesnek. Anonymus ezt aztán - éppen a perhibetur kifejezés használata miatt - szóbelivé alakítja át, ezért használja az oklevelek közzétételi,

72