Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ EMÉKEZETE - Tibola Imre: A másokat szolgáló emberi élet...
Minden eredményt, gyógyulást, amit munkája nyomán elért, Istennek tulajdonított. Elhárított magától minden köszönetét, hálát. „Ne nekem, egyedül Istennek legyen köszönet és hála!” Ezt szokta mondani azoknak, akik hálálkodtak és köszönetét mondtak jóságáért. Egy szerencsétlen napszámos mésszel égette el a szemét és majdnem megvakult. Emberfeletti munkát végzett vele a hercegorvos. Háromszor operálta meg a beteget. Hosszú hónapok teltek el aggodalomban és reménykedésben. Végül sikerült megmenteni a szemevilágát. Búcsúzni jött az orvoshoz, elfogta a megindultság, hangos zokogásba tört ki, és a herceg lábához vetette magát. A herceg elsápadt! „Ne így fiam, ne így. Ne térdelj előttem, ne nekem hálálkodj! - mondta ijedten, de akkor már ő is ott térdelt a zokogó férfi mellett. - Ne síij! Hanem most mind a ketten szépen köszönjük meg gyógyulásodat a jó Istennek!” Köztudott volt, hogy betegeit ingyen gyógyította. Betegei azonban udvariasságból is megkérdezték tőle, mivel tartoznak. A felelet mindig az volt, hogy egy Miatyánkot imádkozz el értem, és már nyújtotta is az előkészített kis szentképet és füzetet, amelyet minden betegének emlékül adott. A füzet címe, melyet maga állított össze: „Nyisd fel szemeidet és láss!” Kalauz az egész életre. Ebben a füzetben olyan tanácsokkal látta el őket, amely az embert, mint Isten teremtményét, testi és lelki vonatkozásában tekinti. Álljon itt ennek bizonyítására a füzet bevezető szakasza: „Sok évre kiterjedő orvosi tevékenységem alatt elégszer tapasztalhattam, mily nagy volt az öröme betegeimnek, amikor gyógyulva hagyhatták el kórházamat, vagy rendelőmet. Ilyenkor önkéntelenül is az a gondolatom támadt: a tested ismét egészséges, de a lelked, az ember emez összehasonlíthatatlanul fontosabb részét, talán már rég súlyos kór emészti. Mily örömest vésnék lelkedbe is néhány megszívlelendő szót, hogy az halálos ágyadig és azon túl is, Isten ítélőszékéig kísérőd maradjon. E szavakkal akarom elmondani a jelen kis füzetben, amelyet valamennyi betegem iránt táplált nagy szeretetemmel és azon őszinte óhajtással írtam meg: bár sikerülne őket ne csak testben, hanem lélekben is meggyógyítanom. Adja a jó Isten, hogy a jó mag, amelyet szívedbe hintenek, bőséges gyümölcsöt teremjen, növelve és mérlegelve Jézus isteni Szívének kegyelme és áldásai által.” Batthyány hercegnek kulcsa volt mindenki szívéhez. A beteg gyermekek bizalmát'is meg tudta nyerni. Pedig a gyermekek gyógyításánál ez a legnehezebb. Az orvost fehér köpenyben látni, már kész veszedelem számukra. A sírás megakadályozza, hogy az orvos vizsgálata felderítsen mindent a betegségre vonatkozóan. Szólásra bírni egy kis beteget, mi és hol fáj, sok esetben lehetetlen. Batthyány hercegnél ez nem volt probléma. Ügy közeledett a kis beteghez, hogy az el is felejtette, hogy orvossal van dolga. Nagyon értette a gyermekek nyelvét. Tudta, hogy hogyan vigye bele a játékba, még ha az egy súlyos szemműtét is volt. A gyermekkel szinte lejátszotta mindazt, amit elvégzett vele. Egyszer az egyik kislánynak szálka került a szemhéjába. Fel kellett vágni a szemhéját, hogy eltávolítsa onnan az idegen anyagot. A gyermek sírt, kiabált, átkarolta görcsösen édesanyját és szinte lehetetlennek tűnt, hogy a műtétet elvégezze. Az orvos szelíden megsimogatta a gyermek fejét és másról kezdett beszélni vele. Amikor a gyermek abbahagyta a sírást, mindent megmutatott neki a műtőben. A csillogó műszereket, tükröket és lencséket. Aztán operációs játékra hívta. Kinevezte orvosnak, aki operálni fog és ő segít majd neki, mint egy asszisztens. Először megtörtént a vizsgálat, az előkezelés. Aztán a műtét következett. „Ezt te fogod az én segítségemmel végrehajtani - mondta, mikor kezébe vette a szikét. — Most fogd meg a kezemet a könyökömnél és te irányítod ezt a kis műszert, amely szép lassan elvégzi feladatát.” A gyermek belement a játékba és a műtét megtörtént. Kötözésre úgy várta már a napot, mint a legboldogabb eseményt, amikor újra találkozik a jóságos herceggel. Persze ilyenkor mindig kijárt a szentkép, a cukorka, vagy a sütemény. Szívvel-lélekkel volt orvos. Élethivatásáról naplójában írja le vallomását: „Változatos az orvos élete, de tartalommal terhes is. Hiszen az ember saját szenvedésein kívül a másokét is hordozza és többnyire többet hord, mint ami valóban 721
