Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Martos Gábor: "Végül is komoly játékok voltak ezek" (Beszélgetés Tompa Gáborral) (interjú)

társadalom, egy etnikum, egy csoport, tulajdonképpen az egész társadalom önmagát higgadtabban, tárgyilagosabban tudja szemlélni. Most egyre több író politizál napjainkban; nem afelé halad a világ - úgy látom -, nem abba a irányba, amint én mondtam, a tiszta irodalom felé. Tehát ez a politikum, ez az ellenzéki magatartás ez mindenképpen ott van a művekben, mert ez előremozdítja végül is a társadalmat. Beszéltem az imént Markó Béláról, aki jelenleg szenátor az első szabad választások után létrejött - most, gondolom, főleg alkotmányozó - román parlamentben. Tehát a Havel-jelenség az végül is természetessé vált, nem elszigeteltté; Magyarországon is ugyanez a példa elmondható. Úgy érzem, ez elakaszthat ugyan írói pályákat, de ha ennek a politizálásnak végül is az a haszna, hogy ezt az ellenzéki erkölcsiséget, egy másfajta erkölcsiséget bevigye a politikába, mégpedig abba a kelet-európai politikába, amelyben az erkölcsöt csak idézőjelben lehet erkölcsként emlegetni, akkor mégis úgy érzem, hogy haszna van. Amit ebben a tizenöt évben én tanultam, az ez a fajta ellenzékiség, ami nem feltétlenül abban áll, hogy mindenáron ellenzéki oldalra állni egy párttal, egy hatalommal szemben; de végül is a mindenkori hatalommal és a mindenkori társadalmi berendezkedéshez viszonyítva a művésznek mindig ellenzéki magatartást kell tanúsítania.

(Kolozsvár, 1990. június)

697