Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Martos Gábor: "Végül is komoly játékok voltak ezek" (Beszélgetés Tompa Gáborral) (interjú)
talán? és itt, Marosvásárhelyen, a színművészeti főiskolán készítettük ezeket az előadásokat; szinte hihetetlenül egyszerű, néha primitív eszközökkel, de fantasztikus hatásúak voltak. Ebből ő egyébként a Forrás-kötetében közöl is részleteket. Tehát még rádiója is volt tulajdonképpen ennek a társaságnak; például amikor együtt szilvesztereztünk - mondjuk Gézáéknál, Cselényiéknél vagy máshol -, akkor mindig volt új műsor, biztos, hogy egy-két órát betöltő szilveszteri műsora volt Pistának. A Macska-rádiónak egyébként volt egy fiktív városa is, a városnak volt térképe, volt egy Benzin elnevezésű irodalmi napilapja, volt két kitalált cég, amely - hogy úgy mondjam - szponzorálta a Macska-rádiót; szóval nagyon érdekes dolgok voltak ezek. Azt hiszem, hogy ezek a játékok mindig is hozzátartoztak ahhoz a nyitottsághoz, amiről beszéltünk; mint ahogy hozzátartoztak a pingpongmeccsek is, és hozzátartozott azért a politika is, mert aztán lassan ebből kinőtte magát az Ellenpontok, és lassan kinőtte magát az Egyed Péter-i esszé, lassan kinőtte magát a Pista tragikus sorsa is egyébként, vagy Bréda filozofikus írásai. léhát végül is komoly játékok voltak ezek, úgy érzem. És te mit kaptál ezektől a játékoktól? Mi az, ami benned ebből olyan mély gyökeret vert, hogy mondjuk kimutatható akár a rendezéseidben, akár a verseidben? Van-e ilyen vonás? Hát... szerintem a józan rálátás az emberre, az önmagára való rálátás, a józan önirónia... Az, hogy rendkívül nyitott tudok lenni azokra az észrevételekre, amelyek kritikailag érnek mondjuk a színházban; sőt igényelem azt. Ebben a társaságban ugyanis volt egy kíméletlen igazmondás is, amikor irodalomról, amikor művekről, amikor mércéről volt szó; nem volt vállveregetés. Az egymás iránti szeretethez, tisztelethez és barátsághoz hozzátartozott az is, hogy kíméletlenül megtárgyaltuk egymás munkáit, és kimondatott, hogy mi az, ami jobb, ha megmarad jó ötletnek, jó játéknak, és mi az, ami végül is érdemesül arra, hogy műnek neveztessék. Úgy érzem, hogy ez nagyon fontos: a képmutatásnélküliség, a képmutatásnak ez a levetkőzése. Ennek elsősorban a színházban érzem nagy fontosságát, mert az irodalom valahogy nyíltabb; őszintébb - úgy látom - az írók között a kapcsolat, mint egy olyan színházi életben, mint a miénk, amely kényszerűen vált „üggyé”; tehát ahol minden előadás „üggyé” vált, holott nem minden előadás érdemelte meg azt, hogy azzá váljon. Nem minden előadás szólt a színházról; nagyon sok giccs, sok olcsó napi politizálás nyerte el a színházi előadás, vagy színjáték elnevezést, holott nem volt az. Jó, hogy az értékek nem zárják ki egymást, ezt is megtanultuk mi - vagy én legalábbis itt tanultam meg -, ugyanakkor azt is, hogy a dilettantizmus ellen kíméletlenül fel kell lépni. Azzal a változással, ami itt tavaly decemberben végbement, nyilván mindenkinek az egyéni helyzete is megváltozik; nyilván megváltozott a színház helyzete, nyilván megváltozott a költészetnek is a helyzete. Talán el fog jönni - ideális esetben - az az idő, amiről a beszélgetésünk elején beszéltél, hogy az irodalom ne politizáljon - vagy ne „direktbe” politizáljon -, maradjon tisztán irodalom; nyilván a színielőadások is egyre inkább kevésbé „ügyek” kellenek majd legyenek, hanem lehetnek majd önmagukban színházi-esztétikai értéket teremtő, valódi színielőadások. Mégis ennek a mondjuk másfél évtizednek nyilván a nyomai megmaradnak bennetek; benned is. Kaptál te ettől a másfél évtizedtől - érzésed szerint - valamit, ami segíteni fog majd egy tiszta irodalomban, egy tiszta színházban? Most paradox módon azt kell mondanom neked, hogy éppen azt kaptam, amit végül is a tiszta irodalomban és a tiszta színházban mégiscsak politikumnak nevezünk. Az igazi politikum tulajdonképpen a művészetben - szerintem - abban áll, hogy az írónak, a művésznek, a színházi embernek mindenkor ellenzéki magatartást kell-tanúsítania. Ez nem egyfajta fenegyerekeskedés parancsa, hanem az a parancs, hogy ezáltal egy 696
