Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Martos Gábor: "Végül is komoly játékok voltak ezek" (Beszélgetés Tompa Gáborral) (interjú)
egyesek elhagyták az országot -; úgy érzem, szellemileg szétszóródott vagy szétesett ez a társaság. Vajon ennek mi lehet az oka? Nem volt elég erős; a politika legyűrte azt a szellemiséget, amit ti ebben a körben létre tudtatok hozni? Erzed-e azt, hogy ez a társaság - így együtt - adott-e valami olyat, ami mindenképpen megmarad? Hát félig tréfásan, félig komolyan azt válaszolnám, hogy ez viszont az irodalomnak a tragédiája. léhát a színháznak a tragédiája az, hogy a mű semmisül meg, viszont a közösség az megmarad, akár hosszú évekig. Az irodalomnál fordítva vari, szerintem szükségszerűen; nem azt mondom, hogy a baráti kapcsolatok megszakadnak, mert ez nem igaz; engem például olyan erős baráti szálak fűznek ezeknek az embereknek a nagy részéhez, akikről beszéltem, hogy ezek valószínűleg megszakíthatatlanok lesznek egy egész életút folyamán. Viszont ezek a kis közösségek, amilyen lett légyen például a Megyei Tükör, ami köré egy egész Forrás-nemzedék csoportosult, ezek sajnos mint baráti körök nem maradnak fenn. A művek maradnak fenn, és ezeknek a műveknek a megírásához végül is mégiscsak a magány csendjére van szükség; noha születtek olyan müvek is, amelyek egy rendkívül élénk társasági, irodalmi-társasági életnek, vagy társasági szellemnek a hatására születtek meg. Mi a különbség például a második Forrás-nemzedék és a harmadik között? A második Forrás-nemzedék volt az, amelyik a Megyei Tükröt csinálta; ott - most én nem azt akarom mondani, hogy ez a generáció értékesebb, vagy nem - talán nagyobb szerepet játszott a politikum - az irodalompolitika és a napi politikum is -, azért ott szükségszerűen - azt hiszem — a barátságok sem olyan tartósak ennek a generációnak az egyes tagjai között. Úgy érzem, hogy minket jobban összeköt az a fajta eszmény, amit a Weöres Sándor-i eszménnyel próbáltam neked megmagyarázni, mint az a pillanatnyi helyzet, ami összehozta ezt a társaságot. « Most, hogy az előzményekről beszéltél, eszembe jutott egy érdekes párhuzam a te és Visky által együtt írott négykezesekkel: Szőcs Géza és Darkó között is volt egy hasonló fajta játékos együttműködés; ők a Szénégető Henrik történeteket írták ketten, bár nem tudom, hogy technikailag ugyanígy-e, mint ti. A dolog ráadásul azért is különlegesen érdekes, mert Darkó is színházi ember volt, Szőcs pedig költő; te színházi ember vagy, Visky elsősorban költő, noha ő is színházban dolgozik, bár irodalmárként, dramaturgként. Ebben a társaságban mindenféle művészet mindig helyet kapott; szerinted itt nagyobb nyitottság volt, mint az elődöknél? Úgy érzem, hogy nagyobb nyitottság volt. Egyébként Darkó Pista egyes játékaiban én is részt vettem, többek között a Macska-rádió megszerkesztésében, és főleg gyakorlati megvalósításában... Kérlek, hogy beszélj erről bővebben, mert ez azt hiszem - a szűk baráti körön kívül alig ismert. Darkó Pista kitalált egy rádióadást, aminek az előzményeit bárhol is kereshetnénk... egyedül talán Orson Wellesnek volt az a Bolygók háborúja rádióadása Amerikában, ami hatalmas tömegpánikot keltett... bár egészen más, sokkal visszafogottabb, ironikusabb vállalkozás volt ez, amelynek, ha rokonságot kell keresni az anyagában, akkor Edgar Poe-tól egészen Morgensternig kereshetnök rokonságot; de Szőcs Gézánál is talán. Ennek a Macska-rádiónak az volt az érdekessége, hogy minden hang, ami ezekben a műsorokban szalagra került, elhangzott, az mind Darkó Pista hangja volt. Volt ott hirdetési műsor, kulturális műsor, riportok, politika. Egyfajta expresszioniz- musnak és horror-paródiának az ötvözete volt ez. Érdemes lenne elővenni ezeket, bár eltűnt néhány szalag szegény Darkó Pista korai halála után; néhányat őriz Bállá Zsófi. Darkó Pista egyébként a színművészeti főiskolát végezte el 1980-ban - vagy ’79-ben 695 t
