Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Büky László: Lüktetés (Irodalmi antológia) (kritika)

rangrejtve él éppen ott, ahol; és passzióból vásárolt 20 deka párizsit 5 darab cseresznyepaprikával. (...) övé most — és

talán mindörökké — a város: minden instrumentumával. In cognito."

Másutt nyomára lelhetünk, milyen erkölcsi indítékok vezették az „in cognito"-álla- pothoz:

mint amikor lecsatolják a nyakörveket és a dédelgetett cél úgy tűnik elérhető elrugaszkodunk Isten kegyelme velünk a zsarnok önmagában egy maroknyi velő ne tűrd hiszen éppolyan vagy de merre legyen az irány ez a bökkenő (...) gonosz dolgok között az ember oly könnyen gonoszra kényszerül (apage satanas)

A lírai én és az általánosított meg általánosodott dolgok viszonya mellett, az erkölcs hamleti bökkenője mellett Takács László az élet apróbb jelenségeit is el tudja vezetni a sokféleképp értelmezhető műalkotás lehetséges világába. Egyik versében - senior jó tanácsai — olvashatjuk:

Hogy kettőzik-e a toll elkötelezettség nélkül a körmünkön próbálhatjuk ki

és a további „tanácsok” között mintegy véletlenül bukkan ki az előzmények poliva- lenciája folytán nem is meglepő végső intelem: „huzamos józanság kellene / a toll- forgatáshoz”. Az elkötelezettség szónak és főképp jelentésének az elmúlt évtizedekbeli „TTT”-pecsétű irodalompolitikai világa ismeretében így lesz súlya a látszólag csupán groteszk versben. - Ugyancsak van áttételes politikuma a Hierarchia című költeményének:

emberemlékezet óta volt a hegycsúcsnak lakója n-edik X éppen a soros országlását ahogy megírták végigbégették a birkák (...)

Trónok, pártvezérszékek fel dőlése, és ami ezzel jár, végig behelyettesíthető. - A Napló című versében akváriumának halait mint a létezés más egzisztenciáit nézi: „csakhogy értelmét tudjam annak, amit lényként csinálnak.” A „lények”, az ember a központja Takács lírájának. A Reménytelen húsvét befejezése ugyancsak tanúsítja:

Posztó és olló az én kezemben mint akkor a félelem de mit is akartam építeni mit is

ezen az emberen

Takács László immár nem kérdez, nem válaszol, a múló időben kevesek és keveset olvashattak tőle. Városa, megyéje közkinccsé tehetné post mortem műveit; az egész magyar irodalom nyeresége lenne.

Végül: hogy van élet, van irodalom, van lüktetés a zalai végeken, győződjön meg róla maga a nyájas olvasó.

(Zalaegerszeg, 1990)

670