Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Büky László: Lüktetés (Irodalmi antológia) (kritika)

Azonban a Nagy László-i és József Attila-i hagyományokra láthatóan támaszkodó Szeles Józsefnek is óvakodnia kellene a kiégett metaforáktól, kifejezésektől. Az egyén és a közösség kapcsolatát aligha tükrözik hűen a „lelkében dobog az ország.”-féle sorok. Ez a szemlélet művi, igazibb a Karácsonyi ének című verse, amelyben minden motívum és kifejezés elfogadhatóbb, így a még kissé túlírt versbefejezés is („szeretet virágozzék a világon / gyertya lángja lobogjon — ezt kívánom!.”). - Nászta Katalin mély érzelmeket foglal költeményeibe, némelykor érezhetően küszködik a kifejezés képtechnikájával: „betakarom meztelen keblemet veled. / szép aranyzöld szőnyeg vagyok így. / puhán dobban apró bogárkák alatt a szívem" (Kétezer évtized). A képzavarba facsarodást némi műhelymunka révén érdemes volna leküzdenie, a szemem tava-féle metaforákat elhagynia. (Különben - s ez nyelvi-stiláris szempontból újabb adalék a szerzők kifejezésmódjának némely korlátáira - Szeles József egy helyütt a szem szigorú tavá-t említi.) - Üde líraiság lelhető Benyó Judit verseiben (Kiterülve fekszem, Három napig nem láttalak), de kiütközik némely kimunkálatlansága: „gyorsulj fel életem, / hogy elérd a megálmodott / Új Bolygót!.”, és: „Ki terül ve fekszem, szerelmed kiterített, / egyik kezemmel átérem Európát”.

Az antológia címét Pék Pál egyik versétől kapta, kétségtelen, hogy az ő csaknem tucatnyi költeménye az eddig említetteknél sokkalta egyénibb alakítású. Pék Pálnak a közelmúltban megjelent kötetében (Holtág, Budapest, 1990.) jól megfigyelhető az itt közölt versek tágabb összefüggésbe ágyazódása. A megsebzettség és emiatt a törvény, a rend utáni vágy, a természetnek, a tájnak valósan is, áttételesen is történő megrajzolása és fölhasználása az említett lelkiállapotok ábrázolására talán a legfontosabb lírai alakításjegyei. Pék Pál legutóbbi kötetét olvasva már rámutattam az Életünk 1990/8. számában, hogy egy „más világi tiszta működés” utáni sóvárgás teremti a nagykanizsai költő legjobb verseit:

S egy más világi tiszta működés tagadja majd, amit a jobbomon, a csillagtalan nap-avarban s benned formátlanná tett a fájdalom.

Akkor ott a rézsűt verő fények hálóiban a félelem talán kilobban, s mi - ronthatatlan testtel - együtt állunk az Isten udvarán.

(Elejtett vad)

Pék egyébként kiérlelt költészetében némelykor fölösleges pátoszt érezhetni. Itt az antológiában az ezt eredményező stílusjegyek kevésbé mutatkoznak meg (jóllehet rendre az említett kötete verseire ismerhetünk), hiszen a „lelkében dobog az ország” és hasonló kifejezések mellett a Pék-versek szikár és határozott alakításmódja a művészi üzenet alapvető többértelműségét is megvalósítja. Az irodalmi műalkotás művészi üzenetként mindig és minden korban többértelmű, szinte kimeríthetetlenül az. E tulajdonsága következtében mondható nyitott műnek, amint ezt már Umberto Eco 1958-ban taglalta.

Ebben az értelemben vett műalkotásokat Takács László publikál, akinek figyelemreméltó lírájára már az 1983. évi antológia kapcsán fölhívtam a figyelmet. Takács Lászlót bő harminc éve Csorba Győző, illetőleg Weöres Sándor indította, segítette. Később hol a Kossuth Rádióban (1959), hol a Jelenkorban (1960 körül és 1983—1984.), hol pedig a Somogybán (1982-1983) bukkant föl Takács egy-egy verse. A Happening című költeményének lírai énje alighanem őreá vonatkoztatható:

669