Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Büky László: Lüktetés (Irodalmi antológia) (kritika)
BÜKY LÁSZLÓ Lüktetés IRODALMI ANTOLÓGIA „Manapság - országban, világban - sokfelé hallhatni, hogy a költés-írás visszaszorulóban van. Ennek egyik cáfolata a zalai írók és költők antológiája is: a magyar szellemi élet nem-budapesti hétköznapjainak terméke. Még azért nem nagyon hallgathatnak a múzsák, ha például Zalában meg tudott születni ez az antológia, amelyet a Zala megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya megbízásából a Zala megyei Levéltár adott ki.” - ezzel vezettem be a Visszhang című antológia ismertetését hat éve (Életünk 1984/6: 598-600. p.) S e bevezető csaknem mindenben érvényes az új gyűjteményes kötetre, ami további magyarázatok nélkül is sokat mond. (A kiadó most a Zala Megyei Tanács megbízásából a József Attila Könyvtár.) A szerkesztő, Varga Zoltán előszava kissé terjengősen és pontatlanul (élő írót az elhunytak közt említ) tájékoztat, stílusa sem mentes a divatkifejezésektől. Főképpen a szerkesztés szempontjainak jelzése hiányolható, hiszen az, hogy a szerzők „ennek a vidéknek .változatos életterében szerzik élményeiket és alkotói felfedezéseiket, üzeneteiket is többségében ide fogalmazzák meg”, aligha tekinthető, a körmönfont fogalmazás ellenére, esztétikai mércének. Nem egészen maradt el az „érdemi szakmai méltatás” sem, amint a szerkesztő mondja, hiszen az ismertetések és kritikák mellett a zalai írók és költők közül többen lehetőséget kaptak arra, hogy önálló kötetet jelentessenek meg. A Lüktetés húsz szerzőt sorakoztat föl, közülük mindössze hatan-heten művelik a prózát. - Orsós Jakab a szovjetunióbeli hadifoglyok életének emlékeit mondja el, s ez a „mondja el" azt is jelenti; nem belső, műalkotást szülő értékek irányítják tollát, hanem valószínűleg az egyéni élmény fölfakadása. így írása inkább szociológiai adalékként értékelhető. Szintén efféle jelleget mutatnak Bán Zsuzsa novellái. A Szökőkút címűnek a hősei a hetvenes-nyolcvanas évek valóságában nem szökőkutat szoktak építeni, hanem kriptát. Az így, a szökőkútépítéssel groteszkbe fordított világ megteremtésének azonban nincs művészi indokoltsága. A béke ára és a Kristálygömb című írásai közhelyes témát dolgoznak fel. Az előbbiben egy megcsalt asszony fenntartja a családi béke és élet látszatát; az itt rejlő erkölcsi problémát a szerző nem tudja új nézőpontból ábrázolni. A másik novella hősnője szintén sablonos lelkiállapotban leledzik, és abban is marad. Jósnőnél jár, aki szerint „Ma találkozik azzal a férfival, aki az igazi lesz az életében” - s természetesen a férjével találkozik: „meglátta a férjét. Most látta igazán.” Ez a megoldás jobbára a lektűr sajátja. - Völgyi Ferenc írásai hasonlók, politikai olvasmánnyá válik a történet a Szégyen címűben. Ebben egy húszéves kazánkovács gyermekgyilkossága végül is apja ávós múltjával magya- rázódik .A favágó kokárdája című Völgyi-írásban egy igazgató apjának hajdani március 15-i kokárdájával szeretné magát az új igazgatóválasztásra „díszíteni”, hogy a megváltozott világban sikere legyen. - Sajnos, hogy Lackner László prózájában is föllelhető ilyenféle keresett időszerűsítés. Példát kell statuálni címmel 1956-tál kapcsolatos eseményről ír; ennek az írásának éppúgy nincs hitele, mint az elmúlt évtizedekben az ellenkező előjellel (mások által) írtaknak sem volt. Lackner László írói erényeit az Ebédszünet című karcolata mutatja. Ennek hősnője egy hivatal fülledt légkörét kavarja 667
