Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Petőcz András: Homokkal töltöd tenyered, A csiszolt kőkocka (versek)
nem is a kiáltásod. Szigorúságra ítéltetett az, aki szigorúságra ítéltetett. Szavaid magukhoz ölelnek, önmagukhoz. Ha majd a kiáltás magába-fogad, mondod, és reménykedve, tétován szemléled szomorú- különös napjaid. Rettegésre ítéltetett az, aki rettegésre ítéltetett. Magához ölel a félelem, önmagához. Ha majd! És tétova várakozásod minden mozdulat. Puha homokkal töltőd tenyered. Körülötted tétova-apró- különös mozdulat. Tétova-apró- különös neszezések-zizegések, körülötted. Puha homokkal töltőd megüresedett tenyered. A csiszolt kőkocka (avatásomra) Magam vagyok, s a durva kő: erőmet feszítve dolgozom. Magam vagyok, s a durva kő. Hajnalig tart majd ez a munka: és, ha nem, hát másnap hajnalig. Hajnalig tart majd.
/
