Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Petőcz András: Homokkal töltöd tenyered, A csiszolt kőkocka (versek)
PETŐCZANDRÁS Homokkal töltőd tenyered Látható rajtad a félelem: mikéntha szavaid szomorúsága-bizonytalansága arcodon tükröződne. Mikéntha arcodon tükröződne szavaid nyugtalansága, különös-szomorú magár ahagyottsága: oly pontosan-plasztikusan látható rajtad a félelem. Puha homokban lépdelsz, szemeid könnyedén-biztonságosan fogadják be a horizontot. Puha homokkal töltőd tenyered. Magához ölel ez a különös sűrűség, betemet komoran: egykedvűen. Ha majd a kiáltás magába-fogad! Ha majd a kiáltás magába-fogad, mondod, és reménykedve, tétován szemléled különös- szomorú napjaid. Nem a pusztulásod az üzenet,
/
