Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Tandori Dezső: Hajnali antipolgár, Herxheim, Hassloch, Iffezheim...

a kalauz benéz, azt hiszi, még a régi utasok közül egy vagy, nem kér cúslágot, hat márkát megspórolsz. Mint abrakoló, mint istállótisztító stb., a szerelésem. De beülök a Richmondiba, szokásosan, éjszaka hazatérve az Ehrenstrassén. El fog múlni. Visszaérkezem nem-tudom-hova; most akkor amíg Szpéró volt, tudtam, hol vagyok? Ez nem versenynap-tárgy, nincs rá üzenet. Rheinpolart játszd meg! Megjátszom Rheinpolart, jobban érdekel a zsömlében a sült virsli, vagy másnap az Ehrenstrassén ugyanez rendes sültkrumplival a görögnél. Párizsban a sültkrumpli szotykos, hiába éltet a sütögető bármi diktátort, én meghallgatom, polgáriatlanul egyetlen erő ellen drukkolok, de helyette csak lovakkal van dolgom. És soha, túl közel, soha nem lesz...soha, túl távol amaz, soha. Hajnal? Valamikor hajnal volt, ötvenhányban, a tejfölös néni jött, csengetett, mint mikor vitték el, akiket elvittek. Nem mondom, hogy emlékszem a hangjára. De amíg meg nem hallottam, ő az...Milyen lesz, mikor egy világ kezd összedőlni, személyre? Olvasom, Sancho Panza - ez egy ló - harmadszor omlott össze, kollapszus, pályája vége alighanem. Hogy nem Don Quijote, de Sancho Panza! Olvasom: „Alig , hogy Poroto halálát megemésztettük”...őt elaltatták. Kezdem: mint a hajnali morzsolást: akkor Ténor de Bauné...kicsit félénk, de 28 győzelem jele zsinórban a neve mellett. Lefutott futam a Prix Amérique. Nyert is Ténor. Itt most játsszak rá, hogy Sancho...? Samu verebem tizenkét és fél éves. Egyszer találkoznunk kellene egy düsseldorfi évzárón, mind, akiket jó lenne ott látnom, vagy egy St. Leger futamon Dortmundban. Innánk kom pálinkát, aki akar, sört, és nem tudom, mi lehetne még, nekem mi lehetne. Végül lehajtanánk egy autóparkolóba valakivel, vagy csak állnánk a deutz-i hídon, aztán mi a fenét lehetne csinálni? Mondjam, én vagyok Topo Dezeray, tegyél meg a...de hát ezt már mondtam, kinek ellenében. Átölelnénk a nyakat, mint a lóét, és csak ők maradnának, és az angyalok. Ha még hotelban laknék, kinyitnám a Music Tévét, mit tudom én, mi megy; te hazahajtanál Koblenz felé, nem-tudom-én. Ilyen szerelmes regényfüzeteket fogok írni, mondom, ha bedől az ég. Herxheim, Hoppegarten, Hassloch, mindről tudok valamit, és a vonat párás ablakára írom: Ki Jő? Ki Vagy Rúgva...ezek egy futamból nevek, nem bánom, Gelsenkirchen Horstból. Az állomáson, szent Isten, lobog egy haj. Végignézek foltos nadrágomon, szatyrom leborul a lépcsőkről a peronra. Az, hogy akár vissza is vonhatom. Marad ugyanott. Nélkülünk is.

Megy a regény, a regény - a polgároknak? És sose látjuk egymást.

Többé.

646