Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Tandori Dezső: Hajnali antipolgár, Herxheim, Hassloch, Iffezheim...

Herxheim, Hassloch, Iffezheim...

...ez utóbbiból kisétálhatok a Rajnához, egy akármi-átkelőhelyen át a hídon francia földre. Milyen lesz a fogadó? Az utak jók, a fogadók rosszak, vagy a fogadók rosszak, csak az utak jók, vagy az utak, az utak, de jó azért megérkezni, hogy Gasthof. Cúg, cúslág Passautól, mert intercity, bánhóf Mennyiedik Órán, zuhanás ágyba. Boldogan nézem: Hassloch megvan. Erőltessem? Jönnek, jönnek, a korlát mellett Oviedo feljön, mint egy...hát nem! nem! Ahogy kiemelkednek a nyeregből, fél kar hátra, ez így az akadályon, a sövény megzúg, valaki repül, nézem, a sárvert arcokat aztán, lassan jönnek lenyergelni, Wonder Bird, Viko Lad, Pose of Love, Mambo. Wawing Goodby, Ninisterna! Mit képzelt, száz százalékos biztonságra játszhat az élet minden stb., stb. ellen? Ezt Linda Loring kérdi Philip Marlowe-tól. Nézd, fél év, és vége lenne, mondta Marlowe. És hogy erre a Linda akkor. De hát Marlowe visszatér a poros irodába, a fiókból kihúzza a - a kihúzott fiókból a - meghúzza a lapos üveget, miközben a múlt héten agyoncsapott légy az üvegen tapad. De zöld, de zöld odaát! Nem Franciaország, csak a pálya túlfele. írtam Tábybe, a Svéd Galoppszövetségnek; keresem az unokaöcsém, aki, képzetem szerint, az unokabátyám, és zsoké, csak elment innen. Zsoké champion volt. Emlegettük őt Bécsben, Düsseldorfban, ittunk a „Janosch Batschi”-ra; Tandari János, Distant Relatíve, írtam Iffezheimbe, mikor a szobát kaptam aztán. Öregszem, talán fél évig tart valami, ami ötvenkét éve, talán addig se, talán tovább. Ezt ki tudja? Telibe jönnek, Kalambo, Argó, Elektryon. Milyen lesz Iffezheimen túl a Rajna? De a herxheimi, a hasslochi pálya is: milyen lesz? Vörös téglakerítésekre emlékszem eminnen - Krefeld -, a fogadópavilonra a parkban - Gelsen Horst -, ahol már az újságom - [Oviedo, Ninisterna, Wonder Bird, ott voltak, papírlapokon, aztán hogy az egyik iffezheimi, másikuk horxheimi, de hol lehet Hassloch és Horxheim? Iffezhe- imről nem is tudtam, ilyesmivel nem is törődtem és most: állok egy követséggel szemközt, térkép nálam, gyermeki öröm! Megvan, hol ez a két pálya, hát nem messze Mannheimtől és Karlsruhétól! Vajon az unokarokonom ott lesz valamelyik versenynapon? Akkor látom: a követséget őrzik! Még gyanús leszek a térképemmel. Az Öböl-háború idejét éljük! Nem az Apokalipszis lovasai viszont, amiről én beszélek. Megint kibújtam] -, ottfelejthetem, behúzzák, mikor egy futam idejére zár a kassza, „rienvaplü”, de nem esem plűre, legföljebb a nedves novemberi füvön csaknem elcsúszom, úgy handabandázom, hogy bejött Wings of Lilian! Bejött! Akire a Fehér Szárny miatt tettem. Hát én, mesélem - már nem tudom hol! - Szpéró miatt csaknem tizenegy évet lehúztam - az iroda; por; a légy; mű, mű, műre mű és fordítva -, és akkor meghalt fitzgeraldi órán, és fehér volt a szárnya, mint az ügetőn

647