Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)

JACQUES DERRIDA

hozzájárul a bensöség talajának a szubjektumban való egyengetéséhez és megtisztításához.” (i. m. 269. o.)

A vázolt értelemben ezt nevezhetjük a másféle írások, különösen a hieroglifaírás és a leibnizi karakterisztika Außiebungjänak („fölemelve-megszüntetésének”), melyek korábban ugyanezen gesztus révén voltak bírálat tárgyai. {Az Aufhebung többé-kevésbé implicit módon szinte minden írástörténet uralkodó fogalma, még manapság is. Ez a fogalma történelemnek és ideológiának.) Hegel csakugyan így folytatja:

„Az elért gyakorlat később el is törli a betűírásnak azt a sajátosságát, hogy a látás érdekében kerülőnek (Umweg) tűnik a hallhatóságon keresztül a képzetekhez, s hieroglifikus írássá teszi számunkra, úgyhogy használatakor nincs szükségünk arra, hogy a hangok közvetítése tudatos legyen bennünk”, (uo.)

Ezzel a feltétellel csatlakozik Hegel a nem-fonetikus írás leibnizi dicséretéhez. Süketnémák is használhatják, mondta Leibniz. Hegel:

„Azonkívül, hogy ama készségnél, amely a betűírást hieroglifákká változtatja, megmarad [saját kiemelésünk ] az első begyakorlással nyert absztrahálóképes- ség: a hieroglifikus olvasás önmagában süket olvasás és néma írás (ein taubes Lesen und ein stummes Schreiben). A hallhatónak vagy időbelinek és a láthatónak vagy térbelinek, mindegyiknek megvan ugyan saját alapja, amely egyforma érvényű a másikkal; a betűírásnál azonban csak egy alap van, mégpedig abban a helyes viszonyban, hogy a látható nyelv csak mint jel viszonyúk a hangzó nyelvhez; az elme közvetlenül és feltétlenül a beszéd által nyilatkozik meg.” (uo.)

Nem-fonetikus mozzanatában az írás magát az életet árulja el. Egyszerre fenyegeti a lélegzést, a szellemet — és a történelmet mint a szellem önmagára vonatkozását. Rájuk nézve az írás maga a vég, a végesség, a paralízis. Minthogy megszakítja a lélegzést, a szellemi alkotást sterilizálja vagy megrögzíti a betű ismételgetésében, a kommentárban vagy az egzegézisben, és minthogy szűk közegre korlátozódik és egy kisebbség számára van fenntartva, ezért az írás a halál elve, valamint a lét létesülé- sében levő differencia elve. Az írás úgy viszonylik a beszédhez, mint Kína Európához:

642