Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
GRAMMATOLÓGIA „Csak a kínai szellemi alkat egzegetizmusának14 * felel meg e nép hieroglifikus írott nyelve. Az effajta írott nyelv különben is csak egy nép kisebb részének juthat osztályrészül, annak, amely a szellemi kultúra kizárólagos birtokosának tartja magát. (i. m. 267. o.) „Hieroglifikus írott nyelv éppolyan egzegetikus ** filozófiát követelne, amilyen a kínaiak műveltsége általában.” (i. m. 269. o.) A nem-fonetikus mozzanat azért fenyegeti a történelmet és a szellem életét mint önmaga számára való jelenlétet a lélegzetben, mert azt a szubsztancialitást fenyegeti, ami a jelenlét, az ouszia metafizikájának másik neve. Először is a főnév alakjában. A nem-fonetikus írás széttöri a névszót. Viszonyokat ír le, nem megnevezéseket. A főnév és a szó, ezek a lélegzet- és fogalomegységek, eltörlődnek a tiszta írásban. Ebben a tekintetben Leibniz éppoly nyugtalanító, mint a kínaiak Európában: „Ez a körülmény, a képzetek analitikus megjelölése a hieroglifikus írásban, amely Leibnizet arra vezette, hogy ezt az írást jelesebbnek tartsa a betűírásnál, inkább ellentmond a nyelv alapszükségletének, általában a névnek.” (i. m. 268. o.) „Minden eltérés (Abweichung) az elemzésben az írott név más alakulatát hozná létre”, (i. m. 269. o.) Az abszolút tudás horizontja: az írás eltörlése a logoszban, a nyom jóváírása a parúziában, a differencia újrakisajátítása, annak megvalósítása, amit másutt15 a tulajdon ,n)(lSÍ;ír) metafizikájának (la métaphysique du propre) neveztünk. Mégis minden, amit Hegel ezen a horizonton belül elgondolt, eszka- tológiáját leszámítva, újraolvasható: az írásról való elmélkedésként. Hegel a másra vissza nem vezethető differencia gondolkodója is. Rehabilitálta a gondolkodást mint jeleket termelő emlékezetet. És újra bevezette, ahogy másutt ki fogjuk mutatni, az írott nyom sarkalatos szükségességét a filozófiai — azaz szokratikus — diskurzusban, amely mindig azt képzelte magáról, hogy meglehet nélküle: utolsó filozófusa a könyvnek, és első gondolkodója az írásnak. * ** * Szemere Samu fordításában: „állandó jellegének”. ** „állandó jellegű” 643
