Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
GRAMMATOLÓGIA 1 * ' < ' í<; ^ ^ - V \ ( ■■ V "5 ' - " ' i —lar^'i — ipiiiii Magától értetődik, hogy az alternatíva nem lehet ilyen egyszerű. Egyrészt mert ha a modern nyelvészet tökéletesen megreked a klasszikus fogalmiságon belül, különösképp ha naiv módon használja a lét szót és mindazt, amit e szó előfeltételez, akkor azt, ami ebben a nyelvészetben szétbontja az általában vett szó egységét, nem lehet többé — a heideggeri kérdezés modellje szerint, ahogy ez erőteljesen működik a Sein und Zeit legelején — ontikus tudományként vagy regionális ontológiaként körülírni. Hogyha a lét kérdése szétválaszthatatlanul összeolvad a „lét” szó előzetes beleértettségével, anélkül, hogy rá redukálódna, annak a nyelvészetnek, amely e szó konstituált egységének a dekonstrukciójára törekszik, csupán fel kell tennie — ténylegesen vagy elvileg — a lét kérdését, s máris meghatározhatja függőségének kiterjedését és rendjét. Nemcsak hogy e terület többé nem egyszerűen ontikus, hanem a neki megfelelő ontológia határait illetően sem létezik többé semmi regionali- tás. És amit most a nyelvészetről mondunk vagy legalábbis bizonyos fajta munkáról, amelyet a keretein belül és neki köszönhetően elvégezhetünk, nem mondható-e el minden kutatásról annyiban és abban a szigorú mértékben, amennyiben végül szétbontja az ontológia, a maga privilégiumában elgondolt lét alapító fogalom-szavait? A nyelvészeten kívül a pszichoanalitikus kutatás az, ahol a legnagyobb esély látszik ennek az áttörésnek a kiterjedésére. Ennek az áttörésnek szigorúan korlátozott területén belül az említett „tudományokat” többé nem egy transzcendentális fenomenológia vagy egy fundamentális ontológia kérdései dominálják. Talán mondhatnánk azt is, a Sein und Zeit kezdeményezte kérdésrendet követve, és radikalizálva a husserli fenomenológia kérdéseit, hogy ez az áttörés nem csupán magára a tudományra vonatkozik, és hogy ami látszat szerint ekként jön létre egy ontikus területen vagy egy regionális ontológián belül, jog szerint nem tartozik hozzájuk, és már visszavezet magához a lét kérdéséhez. Mert másrészt csakugyan a lét kérdését intézi Heidegger a metafizikához. S vele együtt az igazság, az értelem, a logosz kérdését. A szüntelen töprengés erről a kérdésről nem állít vissza bizonyosságokat. Ellenkezőleg, 637
