Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
GRAMMATOLÓGIA darabokra szaggató hatása, aforisztikus engergiája ellen, és — ezt majd később fejtjük ki bővebben — általában a különbség, a differencia ellen. Ha a szöveget elválasztjuk a könyvtől, ezzel azt mondjuk: a könyv destrukciója, ahogy ma minden területen megmutatkozik, lecsupaszítja a szöveg felületét. E szükségszerű kegyetlenség válasz egy olyan kegyetlenségre, amely nemkülönben szükségszerű volt. Az írott lét* /Az írva levés* /A lét ír* Az a megnyugtató bizonyosság, amelyben meg kellett szerveződnie a nyugati tradíciónak s amelyben továbbra is élnie kell, eszerint tehát a következő: a jelölt rendje sohasem egyidejű, legföljebb — lélegzetvételnyi időre — finoman eltérített megfordította vagy paralelje a jelölő rendjének. És a jelnek heterogenilásbeli egységnek kell lennie, mivel a jelölt (jelentés vagy dolog, noéma vagy realitás) önmagában nem jelölő, nem nyom: értelmét mindenesetre nem egy lehetséges nyommal való kapcsolata teremti meg. A jelölt alaki lényege a jelenlét. A logoszhoz mint pilonéhoz való közellétének kiváltsága a jelenlét kiváltsága. Ez az elkerülhetetlen válasz, mihelyt megkérdezzük magunktól: „mi a jel?”, azaz mikor fölvetjük a jellel kapcsolatban a lényeg, a ti esti kérdését. A jel „alaki lényegét” csak a jelenlétből kiindulva („jel-en-lét”) lehet meghatározni. Ezt a választ nem kerülhetjük meg, csupán akkor, ha a kérdésnek már a formáját is visszautasítjuk, és úgy kezdünk gondolkodni, hogy a jePá<a rosszulmegnevezett (az egyedüli ilyen), amely kivonja magát a bölcselet alapító kérdése alól: „Mi a .......?”8 E bben a tekintetben Nietzsche, radikalizálva interpretáció, perspektíva, értékelés, különbség fogalmait s mindazokat az „empirista” vagy nem-filozófiai motívumokat, melyek a Nyugat egész története során szüntelenül L ’étre écrit.
