Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
JACQUES DERRIDA Sokat lehetne beszélni arról a tényről, hogy hang és írás veleszületett egysége előíró jellegű. Az ős-beszéd azért írás, mert törvény. Természeti törvény. A megnyíló beszéd az önprezencia intimitásában a másik hangjaként és parancsként kap értelmet. Ennélfogva jó és rossz írás van: a jó és természetes: a szívbe és a lélekbe írt isteni inskripció; a perverz és mesterkélt: a test külsőlegességé- be száműzött technika. Mindenestül a platóni sémán belül lejátszódó módosulás: a lélek írása és a test írása, a belső írása és a külső írása, a tudat írása és a szenvedélyek írása, mint ahogy hangja van a léleknek, és hangja van a testnek: „A lelkiismeret a lélek szava, a szenvedélyek a test szózatai” (HiU’allás)*. Mivel „a természet hangja”, „a természet szent hangja” egy- gyéolvad az isteni beírással [;inscription] és előírással, szüntelenül vissza kell térnünk hozzá, magunkra kell lelnünk benne, jeleinek segítségével kell dialogizálnunk, lapjai közt magunkhoz beszélnünk és magunknak válaszolnunk. „Mintha a természet azért tárta volna szemünk elé egész nagyszerűségét, hogy vizsgálódásunkba ajánlja szövegét...” „Ezért hát minden könyvet becsuktam. Egyetlenegy van nyitva minden szem előtt, a természet könyve. Ebből a hatalmas és magasztos könyvből tanultam meg szolgálni és imádni szerzőjét.” A jó írás tehát mindig is komprehendált: felfogott, magában foglalt, megértett — annak megfelelően, amit komprehcndálni kellett: a teremtett vagy nem teremtett, mindenesetre egy örök jelenlétben elgondolt természeten vagy természeti törvényen belül. Tehát totalitáson belüli olyan ’felfogás’, ami kézirattekercsben vagy nyomtatott könyvben van elrejtve. A könyv eszméje a jelölő véges vagy végtelen totalitásának eszméje; a jelölőnek ez a totalitása csak akkor lehet totalitás, ha létében megelőzi a jelölt által létesített totalitás, ellenőrzi inskripcióját és jeleit, és eszmeiségében független tőle. A könyv eszméje, minthogy mindig egy természetes totalitásra utal, mélységesen távol áll az írás értelmétől. Ez az eszme a teológia és a logocentrizmus enciklopédikus védekezése az írás * I. m. 255. o. 632
