Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
GRAMMATOLÓGIA ■ ■ Hll HI ill . ;k; tk \ _ hatóvá válni a „rousseau-i pillanat” példaszerűsége, amivel később foglalkozunk majd. Rousseau már a jelenlét egy más modelljére utalva ismétli meg a platóni gesztust: önmagának való jelenlét az érzékekben, az észlelő cogitóban, amely egyidejűleg magában hordja az isteni törvény inskripció- ját. Egyrészt az Essai surl’origine des langues elítéli a reprezentatív, bűnbe esett, másodlagos, intézményesült írást, a voltaképpeni és szűk értelemben vett írást (a beszédet „megfosztja erejétől”; könyvek alapján „megítélni a géniuszt” olyan, mintha „holtteteme alapján akarnánk megfesteni egy ember képét” stb.). Közhasználatú értelmében az írás holt betű, a halál hordozója. Elfojtja az életet. Másrészt — ugyanannak a tételnek a visszája — hódolattal illeti a metaforikus értelemben vett, természetes, isteni és élő írást, mert méltóságában egyforma érvényű az érték eredetével, a lelkiismeretnek mint isteni törvénynek a hangjával, a szívvel, az érzelemmel stb. „A Biblia legmagasztosabb minden könyv között... ám végtére mégiscsak könyv- nem néhány elszórt lapon kell keresnünk Isten törvényét, hanem az emberi szívben, ahová keze kegyes volt beírni.” (Levél Vernes-hez) „Ha a természeti törvény csupán az emberi értelembe volna beírva, aligha irányíthatná legtöbb cselekedetünket. Ám be van vésve az ember szívébe is, kitörölhetetlen jelekkel. Onnét kiált hozzá...” (L 'état de guerre) A természetes írás közvetlenül egyesül a hanggal és a lélegzettel. Természete nem grammatologikus, hanem pncumatologikus. Hieratikus, nagyon közel a Hitvallás* benső szent hangjához, ahhoz a hanghoz, amit önmagunkba szállva hallunk: az isteni hang teljes és hiteles jelenléte belső érzékelésünk előtt: „Minél inkább magamba szállók, minél inkább fürkészem magamat, annál tisztábban olvasom e szavakat lelkembe írva: légy igazságos, s akkor boldog leszel!" „Ezeket a szabályokat nem egy magas filozófia alapelveiből merítem, hanem szívem mélyén találom, ahová a természet kitörölhetetlen betűkkel írta őket.”** * A szavojai káplán hitvallása Rousseau Emil vagy a nevelésről c. művében. ** J.-J. Rousseau: Emil vagy a nevelésről. Tankönyvkiadó, Bp. 1978. 251. és 255. o. 631
