Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
GRAMMATOLÓGIA ban; mindaz, ami metaforaként működik ezekben a diskurzusokban, megerősíti a logosz egyeduralmát, és megalapozza az írásnak adott „tulajdonképpeni” jelentést: olyan jelölőt jelölő jel, amely magában örök igazságot jelöl: egy jelenlévő logosz közelségében örökké gondolt és mondott igazságot. A paradoxon, amire fel kell figyelnünk, a következő: a természetes és egyetemes írást, az értelmes és időn kívüli írást tehát metafora nevezi meg. Az értelmes, véges stb. írás tulajdonképpeni értelemben vett írásként határozódik meg; tehát a kultúra, a technika, a műviség oldaláról gondolódik el: emberi művelet, esetlegesen testet öltött lény vagy véges teremtmény furfangja. Természetesen e metafora továbbra is talányos, és az írásnak mint első metaforának a „tulajdonképpeni” jelentésére utal. E diskurzus hívei azonban mégsem gondolnak az említett „tulajdonképpeni” jelentésre. Tehát nem arról van szó, hogy felcseréljük a tulajdonképpeni és a képes jelentést, hanem arról, hogy az írás „tulajdonképpeni” jelentését metaforicitásként határozzuk meg. Az Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter* című művének A könyvről mint szimbólumról szóló szép fejezetében E. R. Curtius példák gazdag bőségével írja le a Phaidrosztól Calderonig vezető fejlődést, amikorra is „a helyzet az ellenkezőjére fordult”, „a könyv újonnan kivívott pozíciójával”. Úgy látszik azonban, bármily fontos is igazában ez a módosulás, alapvető folytonosságot erősít meg. Mint a lélekbeli igazság platóni írásának esetében, a középkorban is a metaforikusán értelmezett írást, vagyis a természetes, örök és egyetemes írást, a jelölt igazság rendszerét ruházták fel méltósággal. Akárcsak a Phaidroszban, továbbra is valamiféle bukott írást állítanak vele szembe. Meg kellene írni e metafora történetét, azét a metaforáét, amely állandóan szembeállítja az isteni vagy természetes írást az emberi és verítékes, véges és mesterséges ínskripcióval. Nagyon pontosan taglalni kellene e történetnek azokat a szintjeleit, amelyeket alább gyűjtöttünk egybe, és követni Isten könyvének (természet avagy törvény, valójában természeti törvény) motívumát, összes változásain keresztül. * Európai irodalom és latin középkor. 629
