Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Jacques Derrida: Grammatológia I. (transzformálta: Molnár Miklós)
GRAMMATOLÓGIA talannal, tapasztalattal, érzékenységgel stb.-vel kapcsolatban. Most pedig arra hajiunk, hogy minderre és sok egyébre is az „írás” szót használjuk: nem csupán a betűkkel kifejezett, a piktografikus vagy az ideografikus inskripció fizikai gesztusainak jelölésére, hanem mindannak a jelölésére is, ami az inskripciót lehetővé teszi; sőt nemcsak a jelölő felületre, hanem a jelölt felületre is; így „írásnak” mondjuk mindazt, ami általában inskripciót hozhat létre, akár betűkkel fejeződik ki, akár nem, még akkor is, ha amit szétszór a térben, az távol áll az emberi hang rendjétől: kinematográfia és persze koreográfia, de képi, zenei, plasztikai stb. „írás” is. Beszélhetnénk atlétikai írásról is, sőt még nagyobb biztonsággal, kivált ha azokra a technikákra gondolunk, melyek ezeket a területeket irányítják, katonai vagy politikai írásról is. Mindezt azzal a szándékkal, hogy leírjuk nem csupán az említett tevékenységekkel másodlagosan összekapcsolt jelölésrendszert, hanem maguknak e tevékenységeknek lényegét és tartalmát is. Ugyanebben az értelemben beszél a biológus manapság írásról és pro-gramró\ az élő sejten belüli információ legelemibb folyamataival kapcsolatban. Végül pedig — akár vannak lényegbeli határai, akár nincsenek — a kibernetikus program által felölelt egész terület is az írás területe. Ha föltesszük is, hogy elméleténél fogva a kibernetika ki akarja szorítani az összes metafizikai fogalmat — a lélek, az élet, az érték, a választás, az emlékezet fogalmait is beleértve —, amelyek szinte mostanáig arra szolgáltak, hogy szembeállítsák a gépet és az embert, 3 még ebben az esetben is meg kell tartania az írás, a nyom, a gramma vagy a graféma fogalmát, mígnem saját történelmi-metafizikai beágyazottsága is felszínre nem kerül majd. Még mielőtt úgy határoznánk meg, mint emberit (az összes megkülönböztető jellegzetességekkel együtt, melyek mindig hozzákötődtek az emberhez és a velük járó jelölések egész rendszeréhez) vagy nem-emberit, a gramma — vagy graféma — máris megnevezi, milyen elemről van szó. Egyszerűség nélküli elemről. Annak az általában vett ősszintézisnek — akár médiumaként, akár tovább nem egyszerűsíthető atomjaként fogjuk is fel — az eleméről, aminek a metafizikai oppozíciók rendszerén belüli definiálását meg kell tiltanunk magunknak, s amit következetesen még csak nem is szabadna általában tapasztalatnak, sőt az általában vett értelem eredetének nevezni. 621
