Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Takács Imre: Tündéri özvegy a ravatalon

Tündéri özvegy a ravatalon

Akinek befelé folytak a könnyei. Senki se látta sírni, talán senki. Talán látta valaki sírni. Majd elmondja.

Szilárd - mondom jelen időben. Múlt időben kell mondanom! így, hogy: szilárd volt. Most még nehezemre esik így mondanom.

Szívós volt ő, mint a pokolból föltüremkedett kövek akácfája. Akác- fácskája, drótos gyökérzettel... A kevés jó nedveket kapó gyökérzet lent, a gesztes és alig valami hánccsal soványan maradt törzs középen, és a kis koronácska, aki egy világot tudott beszéltetni. Begyűjtötte a fényeket, szenvedte az erkölcsi környezetszennyeződést. Kicsi létére úgy szólamlott, mint a nagy történelmi erkölcs orgonája. Finomacskán is, de keményen is. És ahogy telt az idő, hát egyre keményebben.

56