Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Molnár Miklós: Szöveg, keresztül-kasul (Derridán kívül) (tanulmány)

SZÖVEG, KERESZTÜL-KASUL

zájárul a metafizikai hipotézisektől való megszabaduláshoz, mert ezek teherként nehezedtek definíciójára és mozgására kezdetei óta. Keresni és erősíteni kell mindazt, ami a tudományos gyakorlatban mindig már elkezdett kilépni a logocentrikus zárványból.” „A grammatológia kétségkívül kevésbé... új tudomány, új tartalommal megtöltött, jól meghatározott, új területű diszciplína, mint inkább a textuális osztályozás körültekintő gyakorlata.”

Ha van Derridának „stílusa” — akkor, Nietzschéhez hasonlóan, akiről épp ebből az aspektusból is írt —: plurális stílus az övé, a diskurzus számos regiszterén játszik egyszerre, példáuIA filozófia margóiban, vagy a Glas-ban. Az utóbbiban például a SA jel a savoir absolu (abszolút tudás) összevonása, a qa (ez, az, ő, „a szerelem”) eltorzítása, a signifiiant (jelölő) rövidítése, feltehetően a Sturmabteilung-é is, és birtokos névmás nőnemű tárggyal — egyszerre, és külön-külön, elválaszthatatlan utaló-játék villódzásában: sem ez, sem az, egyszerre — vagy inkább vagy inkább. „Az ábrázolásnak ebben a játékában az eredetpont megragadhatatlan marad. Dolgok vannak, vízfelületek és képek, egyiknek a másikra való végtelen utalása, de nincs többé forrás. Nincs többé egyszerű eredet.”

A szöveg (mert mindig szövegben vagyunk) mindig egyszerre maradhat nyitott, felkínálkozó és megfejthetetlen. Derrida szövege, belül a metafizika berekesztődésén, tud arról, hogy hol van, s aktív módon — Nietzsche Vergesslichkeit-)éve\ — feledkezik meg arról, ahol van, illetve felkínálja szövegét a félreolvasásnak.

A metafizika berekesztődésének kérdéstámasztói — Nietzsche, Freud, Heidegger például — a „törlésjel alatt” stratégiáját próbálták artikulálni: Nietzsche „a tudást” helyezi törlésjel alá, Freud a „pszichét”, Heidegger a „létet”. E gesztust nevezi Derrida „írás”-nak — egy dolog jelenlétének eltörlését és mégis olvashatóként való megőrzését. E gesztus révén szabadulunk meg a metafizikától, és maradunk is benne. A dekonst- rukció: a szöveg aprólékos tagolása, részletezése nem csupán a szintaxist, hanem a szavak formáját is tekintetbe veszi. A disszemináció óta Derrida fokozottan figyelmessé válik a szavak alkotóelemeiben megnyilvánuló/el605