Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Molnár Miklós: Szöveg, keresztül-kasul (Derridán kívül) (tanulmány)

MOLNÁR MIKLÓS

rejtett játéklehetőségek iránt. A Glas-ban így járnak különálló táncot egyedi fonémák/grafémák.

Derrida de-konstruáló olvasva-írásában megmutatkozik, hogy minden

szöveg magába hordja saját lerombolásának magjait.

A szöveg autoritása mindig ideiglenes, az eredet csak nyom. „Szerzők vagy doktrínák nevének itt nincs alapvető értéke. Nem jelölnek sem identitást, sem okozót. Frivolság volna azt hinni, hogy ’Descartes’, ’Leibniz’, ’Rousseau’, ’Hegel’ stb. szerzők neve, mozgások vagy átcsoportosítások

szerzőinek a neve

.....Ajelölő érték, amit tulajdonítunk nekik, elsősorban

e

gy probléma neve.” A textualitás anonim, a tulajdonnév csupán színleli, hogy eredete és vége bizonyos egyesíthető gondolatók csoportosulásának. A tulajdonnév — a tulajdonosi név, a „szerzői bárca” — csak törlésjel alatt használható.

„A metafizika bizonyos irányultság — írja Derrida —: láncirányú mozgás. Nem állíthatunk vele szembe valamilyen fogalmat, csak textuális munkát és másféle láncolatokat.” És ez a textuális munka nem sétagalopp, hölgyeim és uraim! „Minden egyes lépésnél kihagyásokkal, javításokkal, a javítások javításaival voltam kénytelen előrehaladni, elengedve minden fogalmat éppen abban a pillanatban, amikor felhasználni voltam kénytelen” — írja Derrida.

A differencia mozgásának becenevei: nyom, differancia, tartalék, pótlék, disszemináció, hymen, oltvány, pharmakon, parergon stb. Ezek olyan láncolatot alkotnak, amelyben egyik helyettesíthető a másikkal, de nem egészen („egyetlen fogalom sem fed egyetlen másikat sem”). Derrida szavai állandóan mozgásban vannak, nem kövesednek mester-szókká, vezérfogalmakká; a definiálást egyébként a szövegek működésére bízza.

Magyar nyelvünkben bizonyos vonatkozásokban megkönnyebbül Derrida dolga, mondhatni, szívesen és jól végzi itt a dolgát, mert nyelvünk másként kopulál, kopula nélkül definiál: mi nem tudjuk a nyugati metafizika ragacsos kopuláló nyelvén megkérdezni, hogy „Was isi...?”, „What rí...?”, „Qu’es/-ce que...?”: „mi a lófasz?” — ami a filozófia alapító kérdése. A metafizika alapító kérdései magyarra trafálódva bizonyos fokig de606