Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Molnár Miklós: Pest-budai levél - "Titkos erők"
rPest-6ucíai tevéi „Titkos erők” „De azt is érdemes átgondolni, férfiak — mondja Szókratész a Phaidónban —, hogy ha a lélek halhatatlan, nem csupán ezzel az idővel kell törődni, amit életnek nevezünk, hanem az egésszel, és feltehetően súlyos veszélynek teszi ki magát, ha valaki elhanyagolja.” Napjainkban tömegesen szakadt fel az emberekből a lélek dolgai iránti érdeklődés - persze, nem csupán a Platón emlegette veszély elkerülésére, inkább talán azért, mert a pártállami mindenhatóság szertefoszlása olyan űrt hagyott maga után, amibe árvízszerűen tódul be mindenféle megváltást ígérő - vallási, egészség-restauráló, „relaxáló”, gazdasági - doktrína; az elapátlanodott „állami ember” kétségbeesetten új fogódzókat keres, akár a misztikában is. A nagy misztikusok azonban soha nem ígértek senki számára pilulánként lenyelhető panacea magnát; a „titkos erők” ugyan bárki előtt bármikor megnyilvánulhatnak, de nem mentesítenek bennünket a saját sorsunk iránti felelősségtől, legföljebb világosabban megmutatják a követendő utat. Egy angol szerzőpáros, Peter és Mary Harrison szokatlan, nehezen értelmezhető vagy prófétikus álmokat, jelenéseket, kísértetjárasokat, „csodákat”, hit általi gyógyulásokat, „megérzéseket”, egybeeséseket, sorsszerű találkozásokat gyűjt immár évek óta, módszeresen. Több mint háromezer esettörténetből válogatták ki a TITKOS ERŐK (Mystic Forces) című könyv anyagát. Az érintettek általában legközelebbi hozzátartozóik elől is évekig vagy évtizedekig eltitkolták élményeiket, engedelmeskedve a civilizációs kényszereknek. A hol szomorú, hol mulatságos, hol hajmeresztő, hol sorsot reveláló történetek mindegyike azt látszik bizonyítani, hogy képesek vagyunk testünk zárkájából kiszabadulni - vagyis hogy testünk eredendően nem cella vagy izolált „bőr- zsák”, hanem az egész kozmosszal lüktető kapcsolatban lévő érzékeiésköteg. A TTT-ben - a testen túli tapasztalatban - hétköznapi emberek hétköznapi szituációkban kilépnek a saját testükből, érző/gondolkodó énjük kitágul és szabadon lebegve közlekedik a testüket körülvevő térben, a testüktől függetlenedve (és mindenkor rálátva, általában felülről). Olykor jótékony hatalmakkal - elhalt rokonokkal, néha csupán simogató-terelgető kezekkel - kerülnek kapcsolatba, máskor a személyes múltba vagy jövőbe nyernek bepillantást: mégpedig a lehető legváratlanabbul, mégis ki-ki bizonyos fokig a saját előzetes elvárásainak, vallási vagy vallástalan képzeteinek, „istenközeliségének” vagy „valóságérintettségének” megfelelően. Rövid időre átkerülnek egy nagyon személyes, fénylő, színes, meleg, jóindulatú, angolkertszerűen rendezett, 53
