Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Brém-Nagy Ferenc: Otthon (novella)
szaga brutális gyorsasággal betölti a termet, és keveredve a gyertyák faggyúszagával, egyre elviselhetetlenebb. Megfulladok. Ki kellene nyitni az ablakot, de nem lehet. Hogy nézne ki, ha amíg a pap és a kántor a koporsó fej felőli végénél állva, egymásnak felelgetve énekelnek, én hátat fordítanék, és elmennék ablakot nyitni. Állok hát velük szemben, a koporsó másik végénél, s küszködöm minden lélegzetvételért. Áldott a mi Istenünk öröktől fogva most és mindenkor és örökkön örökké. - Amen. - Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. Talán sírnom illenék. Nem tudok. Összepréselődött, száraz kő lett bennem a fájdalom. Mozdulatlanná dermedek. Megtörik a szeretkezés üteme, meg az öntudatlan varázsa is. A lány is megáll, tanácstalanul néz rám, próbálja megérteni, hogy mi történt velem. Már két test vagyunk; két külön test, csatakosan, egymásban.- Megőrülök az állandó járkálásától, az ajtócsapkodásaitól.- Hagyd már a fenébe! Még sosem nyitott be. Most sem fog - feleli megkönnyebbülve, és lassan újra mozogni kezd rajtam. A plafont bámulom, feszít a düh, s arra gondolok, hogy gyűlölöm, hogy kimegyek és megfojtom. Aztán eltompul bennem az indulat, mind halványabb lesz, mígnem megszűnik, felolvad a kéjben.- Ha gyerekünk születik, biztosan akkora füle lesz, mint egy elefántnak, mert te folyton hallgatózol, miközben csinálod - mondja utána a lány. Nevet, de ajkának rándulásai és a szeme elárulják sértődöttségét. Meztelenül fekszünk, félig egymáson, félig egymás mellett, a keskeny, nyikorgó, öreg ágyon. A pap fel sem néz a könyvéből, monoton hangon darálja az éneket. Vajon hányadik temetése ma, hányadik temetése összesen? Ez a munkája. Unja. A kántor is. Félig lehunyja a szemét, s átszellemült ábrázattal kántálja a ráeső részeket. Azt hihetné az ember, el-elszundikál közben. Darabszámra temetnek. Lelketlenül. Naponta öt, tíz, tizenöt? Nem tudják, nem is érdekli őket, hogy ki volt az, akit búcsúztatnak; nem érinti meg, nem szívja be őket a süket űr, amit maga után hagyott. Könyörögjünk még Isten elhunyt szolgálójának, Máriának lelki nyugalmáért, és minden szándékosan és akaratlanul elkövetett vétkeinek bocsánatáért. - Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Rányitok a fürdőszobában. Meztelen. Oldalról látom, ahogy hirtelen felegyenesedik a mosdókagyló mellett. Hihetetlenül sima és fehér a bőre. Felém fordul. A szemébe nézek. Ijedtséget, meglepetést, szégyent látok benne. Kapkodva próbálja eltakarni magát. Zavartan, halkan elnézést kérek, és becsukom az ajtót. Istennek irgalmát, mennyeknek országát, bűneinek bocsánatát Krisztustól, a mi halhatatlan Királyunktól és Istenünktől kérjük. - Add meg Uram. - Könyörögjünk az Úrhoz. - Uram irgalmazz. Nyílik mögöttem az ajtó. Hátrapillantok. Férfiak jönnek be. Munkásruhában vannak. Vizes a vállukon, megáztak. Lassan érnek be, amíg nyitva van az ajtó, hallom az ereszcsatornán kopogó esőt. Megállnak valahol balra mögöttem. Suttogva folytatják a kint 498
