Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Szörényi László: Fiatal Költözők Ontológiája, avagy szerelem és ellenszerei (novella)
bérelt házban lakó Olaszt. Inkább vízre vágytunk, Olasz megvonta a vállát;- Az is van. (Volt is, csak azt felejtette el megemlíteni, hogy fertőzött, így nem értettük azt a hasmenést, amely az elkövetkező napokban végigsöpört társaságunkon.) Gyártottuk is az ízetlen szójátékokat a falu nevével kapcsolatban. Másnap vagy harminc ember érkezett. A fiúk olasz barátai és egy turnézó táncház-együttes. Görögdinnyéket eregettünk a kútba, hűteni, és hatalmas cirkuszsátrat kezdtünk a csűr előtt fölverni, hogy legyen hol aludni. De meleg volt, abbahagytuk, csak a rudak meredeztek. Két fa közé kifeszítettem egy függőágyat, abban ringatózva olvastam Kornél kéziratát, a „Fiatal költözők ontológiáját.” Riportsorozat volt, a hetvenes években és a nyolcvanasok elején emigrált fiatalokkal készítette. Körülöttem marihuánás cigarettát szívó, békés hangulat lengedezett, de én csak olvastam, a szögesdróton átmászókról, a szolgálatmegtagadókról, akik inkább portások lettek Bécsben, mint katonák otthon, a kinti tanulmányaikat rugósbicskák hazacsempészésével fedezőkről, a szüleiket is maguk után szök- tetőkről, a honvágyba belehibbanókról. Beesteledett, felhuzigáltuk a görögdinnyéket és a csűrből kivonszoltuk a háztulajdonos, illetve tanyatulajdonos paraszt traktor mögé köthető pótkocsiját. Lámpafüzérekkel ékesítettük, ez lett a színpad. Kornél hawaii táncosnőnek öltözött, de csábtánca mégsem tudta neki meghódítani az óriástermetű trieszti patikusnőt, akit - a lochnessi szörny után - csak Nessinek becéztünk. Kornél bánatában - öccsével, Dezsővel együtt tányértörő versenyt rendezett, falhoz vagdosva a házban található összes agyagárut, Olasz tiltakozása ellenére, aki hiába figyelmeztette, hogy ez mind a paraszté. Elálmosodtam, felhúztam egy velencei álarcot, amelyben maláj víziszellemre emlékeztettem, és békésen pipázva, elnyúltam a padlón, vagy kéttu- catmagammal. Hajnalban ébredtem, nagyon fájt a fejem. Kávét főztem éppen, amikor hangosan fékezett egy kocsi a szérűn. A paraszt érkezett meg, a fiával. Úgy látszik, mezőgazdasági tevékenységet akart folytatni, mert komor pillantást vetett a szerte heverő alvókra és egyéb romokra, majd erőteljes mozdulattal berúgta a kamra ajtaját. Nyilván rézgálicra vágyhatott, de kívánsága nem teljesült, mert Kornél, aki éppen két hordó között próbálta jobb belátásra bírni Nessit, anyaszült meztelenül a velencei nyelvjárás legkacifántosabb káromkodásait zúdította a betolakodóra. A tulaj - úgy látszik - nem bírt elég fogékonysággal Ruzzante stílusa iránt, ezért röviden és fenyegetőleg megjegyezte, hogy kihívja a csendőrséget, majd fiával együtt elporzott. Olasz békésen horkolt a kukoricásban, de mikor fölvertem és közöltem, hogy jön a csendőrség, egyből megelevenedett. - A német sráccal ketten söpörjétek össze a csikkeket és a cserepeket! Öntsétek a szemétgödörbe! Az alvókat verjétek fel! Éppen végeztem a söpréssel, mikor megérkezett két csendőrautó. Az elsőből egy alacsony őrnagy ugrott ki, a paraszttal, a másodikból két szálas legény, az egyikük a padlásablakot, a másik engem vett célba géppisztolyával.- Hol van az az illető, aki bérli a házat? - Bent van - mondtam tétován és lelki szemeim előtt megjelent az útlevelem. Ám ebben a percben egy szörny lépett ki a házból. Óriási gólyalábon 39
