Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Martos Gábor: Érdemes még (Felleg)várni? (esszé)
más” Fellegvár-szám megjelenését; így adódhatott elő néha az a visszás helyzet, hogy a szerkesztő éppen ilyen írások után futkosott - a többi érdekében.) Ez azonban - természetesen - csak a mérleg egyik serpenyője; a másikban - s mindenképpen ez a súlyosabb - az az (Egyed Péter által is említett) úgynevezett „Echinox-szemlélet” található, melyet Cseke Péter így fogalmazott meg az Utunkban egy elemző-értékelő írásában, még 1977-ben, éppen Szöcs és Egyed Echinox-szer- kesztősége idején: az elmélet primátusa érvényesül... a filozofikus hangvétel térhódítása, az elméleti hozzáállás igénye minden szinten... Ennek vonzásában — a tiszta elmélet, a korszerű művelődési modell érvényre juttatása érdekében kulturális tettként érzékelve - keresik Egyed Péterék a nemzedékükre háruló közösségi feladatokat.” A Cseke által itt tömören csak „Egyed Péterék”-ként összefoglalt szellemi arcvonal a valóságban természetesen igencsak tekintélyes névsort takar: az Echinoxban, s majd a Fellegvárban is olyan fiatal szerzők - költők, prózaírók, kritikusok, esszéisták - gondoskodtak a „nemzedékükre háruló közösségi feladatok” megoldásáról, mint a lírikus Adonyi Nagy Mária, a tanulmányíró Aradi (Schreiner) József, a filozófus Ara- Kovács Attila, az - irodalomtörténeti kategóriák szerint legalábbis - előző Forrásgenerációhoz tartozó Bállá Zsófia vagy a legfiatalabbak közül val ó Beke Mihály András', a költő-prózaíró Bogdán László és az esszé- és versíró Bréda Ferenc, a két Cselényi testvér: Béla, a költő és László, a pszichológus-rendező; a színész-irodalmár Darkó István; és a többiek: Egyed Péter, Gittái István, Cs. Gyimesi Éva, Hürkecz István, Józsa Márta, Keszeg Vilmos, Körössi P. József, Molnár Gusztáv, Palotás Dezső, Sebestyén (Spielmann) Mihály; a magyarul épp ebben a körben megtanuló, s majd magyarul is író Marius Tabacu; Tompa Gábor, a fiatalon elhunyt Vass Levente, Vitus K. György, Zudor János... és még persze sokan-sokan mások. Merthogy Szöcs Géza például olyan (talán eredetileg nem is a nagyközönségnek, mint inkább csak maguknak, vagy legfeljebb a szűk baráti körnek írogató) alkotókat is be tudott vonni a Fellegvár-szerzők sorába, mint az - időközben széles körben ismertté lett - akkori református teológushallgatót, Tőkés Lászlót, aki versekkel, publicisztikai írással járult hozzá a „nemzedékére háruló feladatokhoz”; az ifjúsági oldal anyagaihoz. De az egyes szerzők egyéni — bár sokban hasonló - világlátásán túl ugyancsak az „Echinox-szemlélet” nyoma a Fellegvárban a lap nagyfokú nyitottsága, sokfelé figyelése is; ennek eredményeként jelennek meg ezeken az egy-egy oldalakon fordításban olyan külföldi szerzők, mint - hogy ezúttal csak a lírikusok közül emeljünk ki néhányat - René Char, Khalil Gibran, Clément Marót, a japán Muro Szaiszei, vagy - az elsősorban nem költőként ismert - Oroszlánszívű Richárd; József Attila (akinek egy eredetileg németül írott versét Palotás Dezső fordítja magyarra), vagy az erdélyi német Klaus Hensel, Franz Hodjak vagy Werner Söllner. De rajtuk kívül még számos más - s természetesen köztük nem kevés román - szerző műve is napvilágot lát ezeken az oldalakon. Ugyanennek a nyitottságnak, sokfelé figyelésnek a jelei azok az — előbb részben már említett - írások is, melyek az új ifjúsági lapfórumokat köszöntik, s egyben mutatják is be az olvasóknak, vagy amelyek időről időre a kolozsvári egyetem két lapjáról, az Echinoxról és a Napoca Universitariról, a Hajnal című líceumi (azaz középiskolai) diákújságról, az egyetem Visszhang diákrádió adásairól és az általa szervezett Visszhang-estekről vagy a Gaál Gábor irodalmi kör eseményeiről adnak tudósításokat, mintegy a kolozsvári fiatalok kulturális életének egyik - vagy talán legfontosabb - központjaként. Nem véletlen tehát, hogy erre a feltűnően magas minőségi igénnyel működő szellemi műhelyre hamarosan felfigyelt nemcsak az olvasóközönség, de a „szakma” is; többek között az erdélyi irodalom (egyik) „nagy öregje”, Méliusz József, akinek a szerkesztőséghez írott levelét az 1978. július 22-i számban teszik közzé: „... Nagy meglepetés ez a frissesség, időszerűség, ez az úgyszólván új műfaj... amire egyébként művelődési sajtónk, a megszokottság fogaskerekeire járva képtelen, eszét meg sem 451
