Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Martos Gábor: Érdemes még (Felleg)várni? (esszé)

járja... Meg vagyok róla győződve, hogy a szellemi igény, amelyet a Fellegvár tükröz, a legidőszerűbb út az olvasónak a korszerű művelődés-élménybe való bevezetésére és bevonására. Tudva, hogy ez az eredeti forma, ami a Fellegvár, az első pillanatban meghökkenti az önismétlésre beállított hétköznapiságot, a mindenre kényelemmel válaszolókat... az újtól idegenkedőket... ne hagyjátok magatokat elkedvetleníteni! Ezek a lapok a nagyhagyományú kolozsvári és a hazai magyar irodalmi-napi-sajtótörté- netben emlékezetesek maradnak... Úgyszólván minden cikk írójának nevét ki kellene emelnem, mindegyik körül szellemi izgalom vibrál. Bizonyos, hogy ezek a lapok egész hazai magyar szellemi életünkben hatni fognak. Kívánok munkátokhoz további sikert, kitartást... konokságot, erőt vissza nem riadni a riasztásoktól és konzervativizmustól, amely persze hogy csuklik, amikor este, szombaton, vagy vasárnap reggel az abált szalonna, póréhagyma és kisüsti párlat mellett erre az oldalra lapoz.”

S hogy vajon mi ragadta meg a lapban ennyire egyfelől Méliusz figyelmét, s másfelől mi váltotta ki a „konzervatívok” „riasztásait”? Nos, nyilván - a Méliusz is idézte egységes (és újszerű) szemléleten túl - maguk az egyes, új szemléletet tükröző írások: az izgalmas és mélyreható riportok, a néha tréfába hajló, máskor illően komoly, de mindig érdekes embereket megszólaltató interjúk, a fiatalok figyelmét egy-egy új könyvre, színházi előadásra felhívó kritikák, a sokféle szakterületről érkező igényes tanulmányok, a magas színvonalú esszék, a néha lapszámokon át húzódó szenvedélyes hangú viták (az egyetem Gaál Gábor Köréről, egy amatőrfilmről vagy egy kolozsvári színházi bemutatóról, a fiatalok beilleszkedéséről, kilátásairól, problémáiról), vagy néha talán a lapban rendszeresen visszatérő rovatok anyagai, mint az Ez egy levél című levelezési „nyílt tér”, mely mindenkinek rendelkezésére állt, s az olvasók szemmel láthatóan szívesen is éltek ezzel a lehetőséggel, vagy a nyilván nagyon sok fiatal olvasót érdeklő (és talán ugyanannyi idősebbet ingerlő), Páll Imre szerkesztette Progresszív zenei kislexikon, mely - az ábécét kétszer is „körbejárva” - mutatott be (Erdélyben akkor talán még kevésbé) ismert, híres pop- és rockegyütteseket, énekeseket az olvasóknak.

*

Másfél évvel az első Fellegvár-szám megjelenése után - 1979. szeptember 29-én - (a már említett okok miatt még csak) az 58. számban A Fellegvár munkatársainak figyelmébe cím alatt az alábbi kis közlemény volt olvasható: „Értesítjük olvasóinkat, hogy a Fellegvár című ifjúsági oldalunkat a következő időszakban Molnos Lajos szerkeszti. Munkatársainkat arra kérjük, hogy a Fellegvárnak szánt írásokat Molnos Lajos nevére címezzék.”

A szerkesztöváltás ily sejtelmes megfogalmazása a valóságban nagyon is prózai okot takar (mely azonban - úgy tűnik - az akkori Romániában mégsem volt publikus): Szőcs Géza - az 1979-es Herder-díjas Sütő András ajánlására - Herder-ösztöndíjat kapott, s így egy évre Bécsbe utazott; Molnos az ő távollétének idejére vette át a Fellegvár szerkesztését. (Érdemes megjegyezni azonban, hogy míg a szerkesztőváltás pontosan, lapszám szerint is datálható, addig az egy év múlva történő „vissza-váltás” tényét már nem közli a lap; Szőcs neve - szerzőként és fordítóként - 1980 szeptemberében, a 81. számban jelenik meg újra a Fellegvárban - s ettől fogva majd ismét rendszeresen, miközben Molnosé többé nem szerepel ezen az oldalon -, tehát valószínűleg ekkortól, ettől a számtól ismét ő az ifjúsági oldal szerkesztője. Ugyanezt valószínűsíti egyébként az a - sajtóban nem mindennapi - furcsaság is, hogy a 80., azaz az utolsó „Molnos-szám” anyagai közül kettő majd ismét megjelenik egy-egy későbbi Fellegvár-oldalon; gyaníthatóan a szerkesztő(vissza)váltás közepette adódó figyelmetlenségből kerültek kétszer is nyomdába ugyanazok a kéziratok.)

Valószínűleg tehát a fentemlített tény - tehát hogy Molnos csak „helyettesítő” szerkesztője volt az oldalnak - lehet az oka annak, hogy a Fellegvár neve az irodalmi köztudatban (és még az erdélyi magyar irodaloméban is) jórészt kizárólag Szőcs Géza nevével forrt össze. Pedig Molnos (aki a Szőcs generációját megelőző második For452