Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Štefan Moravčik: Aki szelet vet, Butaság (versek) (Varga Imre fordításai)
meg ezidáig képszerűen. Az anyja még élt, s olyan túlzott gyöngédséggel készítgette elő fiát a túlvilágra, mintha csak első osztályba indítaná. Az apja viszont ebben nem vett részt - az apja soha semmiben nem vett részt... Butaság Egész éjszaka a BUTASÁG szóval álmodtam. Egyik nemszeretem ismerősömet formázza: ugyanolyan dagadt, bendős és hebrencs. De nem ez a valaki jelent meg álmomban. Motyogva álmodtam, hogy: da-da- dogó. Az éjszaka, amikor egyfolytában tompán forgolódsz ágyadban, az éj csupán arra vár, hogy vacak vizes képeket fröccsentsen álmaidba. Véredből a vasat, szívedből az erőt és a tisztességet kiölte mind. Mocsarakba úsztat, hangtalanul zsizsegnek körötted szúnyogok, vízibolhák. A felszínen pondrófélék támadnak, rovarok nyüzsögnek. Kiszolgáltatva a mocsok kénye-kedvére, fájó tagokkal ébreszt a reggel, civakodsz a lánnyal: - Ne csámborogj hát itt nekem! Menj, mosd ki az orrod, szuszogsz mint a veszett kacor! A városi élet undorító. Azok a kurva fölső szomszédok kakaskukorékolásig rikoltoztak a boldog pedálozók hangján. - Kisangyalkák - mondom a lányomnak -. Ott van az égbolt, a förtelmes fekhely, ahol a boldogok és épek, a hangos szerzetesek laknak. Ezek azok a történetek, álmaim jövő-menő szereplői. Úgyhogy nem is tudom megkülönböztetni a valóságot meg az álmot - reggelente keresem a betolakodók nyomait: a más helyre lerakott csészéket, székeket, ruhákat. De nem, nem járt itt senki sem, csak a goromba álom, butaság. 445
