Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
álmok szüzek kép-messzeség a férfi reggel hatra jár s kettőkor érkezik a költők mind bolondok az égen gondola a kirakat dögkeselyű magnetohidrodinamika new york delhi moszkva de bármerre járj is dédelgetett sötét elvetélt zöldek örökké düs derűs kedvet mindenkinek s békét világ hitet hitet hitet hitet összetört állvány elvetélt szivárvány sose feledd hol van komárom somorja leleplezi lapvető értelmetlenségét formázza füstje fedezi kering egy nagy harangvirág ha van eszed: ludat nevelsz az asszony reggel nyolcra jár s fél hatkor érkezik vodkát meg sört iszol töviskes homloka formázza füstje fedezi pusztító tüzek árvizek rohan e földön fut kering mert a rész tökéletlen a híd az ember a híd emberség ahol híd nincs ott árok van csak ha úgy érzi is a költő hová nem jutott még e nép földrengés háború süvölt laktak itt két szeretők akik s immár hiána futmék mi ndhiába tetszhalottnak lenni itt volt egy hétid de ma már azt se bánom hogy erre tellett csupán s ha mást nem láttam legalább még csak moziba se mentem vele jobban önmagad elől hová futhatok laktak itt két szeretők akik a pillanat nagy föld gyalog hol nincs belőle merre nem egymaga van és elbukik a híd a megismerés és a megértés eredménye árok de a tömeg az egész ömlő osztódik a dunavidék a duna mellett ott sehol nem ismerte egymást soha senki beroun beroun kínába? indiába? szeretek egyedül lenni vagy a barát az ararát hegyét az erebuni vörösréz romokat és grúziát némmal nem is tudom hogy fogok megszokni tudjátok-e hogy rabotok vagyok nem is merték egy mást so ha sen ki ő sem arra gondolt hogy ő akkor éppen panyit rozsnyó fülek rimaszombat után elindulni az utak görbeberántott erőt fegyvereket ekét kaszát kapát éles töltényeket kőmíveskalapács hegedűi fehéren fehér kicsiny sok-nép ország talpalatnyi zöld seb hogy megint elmulasztottál valamit megmaradt ének elpirult állok e gyöngyös térben itt s mégis: élni és égni kell mikor egymásra leltek szikrázott a magasság hinni remélni inni szikrázik körülöttem megmaradt ének elpirult szerette különben óh boldog szerencse fölnevelő dajkád látó szeme fénye az emberélet útjának felém lendületét tudós világos tiszta észt okosan szervezett bátor tömörülést elindulni vagon-szurokba szúrni 440
