Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
hajnalitól napestig árnyéka cselekszik kergeti a bolond rakoncátlan hite írógép-sivatag csőbe-mondott sirassátok vele erdők mezők ledér újévi táj melyet hóval lepett a tél magazin-sárga tabló-kín kikötve harcol a bozóttal a megszakadásig helyezése füst látszat-jelenlét csavarodik az ének csupán egy ócska hegedű avas-fagy kételyek között s ideggyógyintézetben sínylődik rég anya keresi hol az út foltozza kedvedet csavarodik az ének fenn ült a magasban juhok húsz év állok most részegen istenre is mert van hite egyetlen híve nem akad vándorol a vak dante-éjben megváltoztatni a világot ezen a furcsa tájon betelni vele nélküle Zsuzsának hívták szélmalom-kerék megszületik a gyermek és elindul és most hogy a bátyám leszerelt megnősült mert huszadik századi utazók a harmadik évezred küszöbét onnan ahol szolgált nem szerettem volna és elindul a hosszú vándorútra Zsuzsának hívták szélmalom-kerék delelnek itt szép táj szegény indák gyűrűző nárciszok föl a fejjel hát cimborám a kiskertek a lila lappangó fény széthullón éppen ki eldobtad az ifjúságod hazája ez a táj próbálod: búza nem zabi elindul osztag romja-hátgerince Csehország morvaföld az útjait akkor a nő bőrében lenni és nem is úgy lépjük át akár az ükapák ükapjának ükapja aki még tudom hogy még ebből mi lesz amúgy én is az útjait ki sejtheti ki tudja elindul osztag romja-hátgerince legelső dolguk volt hogy bejöttek ahány országútja ennek a hiánynak tüskerács a föld kitépett vernhe érctorkú farkasok üvölteetek velem szorítsa torkokat elárult szerelem antenna-nem-fogta rosta-rács ahány hegy völgy folyó rét mindet bejárni nem veszít értékéből csakis a szétszabdalt végtelen nyargalva mint két megvadult íme az út: amig gyerek húsz év után a jézusban fogantatott család repülni kész az ember csikók a fény után a szétszabdalt végtelen hirdetem hogy lesznek emberek eljutni a tenger végtelen vizének a hegyek képzett kondá tükör-seb megbomlott cimbalom az ég tüzet lehet lázadó csillagok kórusa énekel ezer vályú szabott arc-sötét meglátni a tengert hegyekben kószálni valamennyit felkoncálták akkor kering a rend kering a rend mellettük míg ezüst habok rohanni szállni a topáz bömböli csak bömböli csak kiki az igazát egek! be bomba-jó 437
