Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)

zuhognak a dunán kering a rend kering a rend mi terem a kőből? sötét merre hová most búsfülű a rímekért a versekért ismertelek a hegyekből jött s a tengerre szállt keményen indulj havas-kedvvel vitára nagyságos ifjúságom fölötte darusáv si(k)et

zene a képben gömb a kép alatt a világ nem ismerheti a milljó még fiatal vagyok nem kéne sietnem barlangokban lakott és fákon élt és nem vágyott tudni azt hogy milyen

s amennyire lehet nem is sürgetem ám a millió rázós utat zene a képben gömb a kép alatt amikor először nyögött ahol világos a mező könnyeket akarsz oltani? szavak zajok és sóhajok keveréke keserű-édes önelégés annak az ára kakukkfüves bazár karbid hegyek égnek mi ért kisiklik túloszt elragadtat ás a világ csak abból itél amit a napok rohannak és jön a kitűzött a tenger és a hímalája és a kaukázus és a Szahara legjobban szeretném azt a hetet tudod amit a felszín mutat kisiklik túloszt elragadtat ás akik ebből gyógyító vigaszt kínában japánban délamerikában zsupfedeles ágyak ház elindul okádja bánatát ez a vak éjszaka okádja átkait millió csillaga rigó-karének csont-stimfónia ó rogyant fegyelem szilánkok fegyelme

gazdag asztaláról nyújtok semmit a végtelen válasza körülöttük locsog a nyár a férfi már nem oly heves s már nincs erő mely mágneses sugárként egybefogja korbáccsal türelemmel lomhán kövéren ballag a végtelen válasza

múltja sorscsaPások láncolatja mennyi álmodoztak ők már e kirámolt gyalogágyu kékülő viharban az űrben millió pötty csillag didereg békességre vágyón könyörgik a hitet

jönnek-mennek égfél sodorja virág-ég hányszor vágyta a hit őrölte az elme boldogtalan kettévált tudat ezer kasza ezer fasza s előttük egy harangvirág elhiszi talán hogy a fal mi kilencvenkilenc felé kívánkozik naponta fekete s kék a hó pirosán dől a falnak ezer kasza ezer fasza végig a sík most ballagott úgy mondják van róla mese ki kába hasonlatokért nincsenek áthághatatlan akadályok hódítók és odadobtam az ifjúságom eljutsz e csoda-földre kukkot se szólt sáregerek metszi kéjjel tilos általmenne megszületik a gyermek és ha felnő bordái szégyenét visszhangozza a sár akik soha nem látták a tengert írtam bizony jó húsz éve már ennek mikor az öntudatlan kőzetek dala és csavarog a tekergős világban metszi kéjjel tilos általmenne lábujjai között csak ült ki kell innod előbb e hegy elszürkült csőrű füst-madár hódítottak keveréke

438