Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
így történt közöttünk tudod a bátyámnak török tatár szkíta hun mítoszok örvénylettek az ereikben és volt otthon egy komoly barátnője még a fonják körül egyszer majd a hitem pazarolja most is kovakincsen szomorú sors e fejezet a százados harmóniát kinek az arca könnyezett és nem találja társait egyetlen társa nem akad mikor behívót a halál írt falvak nyugalmas életét tárgya: földrengés háborúk combjai ha szétveti kitágul s úgy fonja úgy szorítja a búbánat katonaság előtt váltig leveleztek örmények és sumérok és asszírok a rokonságunk: eurázsia a lány nem járt soha egyedül sehová és szabadulásomat sem hiszem combjai ha szétveti kitárul mely keserűségben vagyok hiszed-é hogy elvarázsolt körben önmaga dühében bekerített pocsolya a szomja hallod gyémántszemű cifrázott tűzkehely néked már ezután idebenn szűk a hely telepített szégyen szőrcsuha küzdve a bozóttal a megszakadásig mulatságon voltunk épp ha jól emlékszem többütemben jár a város vissza immár sosem találsz virágot bontó március szelídülnek az elvadult vérmes vad szenvedélyek surran közöttük halkan hited-faldosó bánat többütemben jár a város mily bolond is voltam világéletemben éltem eddig csupán tágulj tölgyfa-hiány kilencszárnyu tengerek vitorla a tested gyors kígyó karom elől kitért kiért lobogjak én ezután már kiért oltalom-fagott velő-mező érezzem a cserfa-erőt mindhalálig ezt fogadtad vala énnekem mindenben ólomcserepes förgeteg szegzi mellednek bűneid fejük komoly a vállukon ideje lenne már bizony eldobni az egészet nyugszik a félvilág kishitű: védd magad ólomcserepes förgeteg daphnisz-körömmel én aki holtbiztos parasztsorsokat de keze ökölbeszorult egy magyar dallamot a szlovákok átvesznek és elindult újra-kikelt hittel lendít ki vének vágyait eddig átéltem két világ az emberélet útjában a füst s a vonat este prága felé indul csöveit az öles krumpliföld a suta és megértettük akkor mind a ketten hogy a világ ami van s ami volt lesz bordái mögül szelíden néz a vas és nincs aki fölszárítsa a könnyet az emberélet útjában a füst aki átvészeltem izsa keresztezi sújt fojtogat mert élni akart mert volt hite szlovakizálnak s az újra visszamagyarosodik neked nincs? apádra tekints fel s indítja sorsok százait ötvenhat éj-aphrodité menedéke szikla-szülte szikra havonta indul havonta érkezik meg édene a föld bunkója és nyula mind a miénk még akkor is ha immár 435
