Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)

mégis hol vagytok tűnt napok lettél hogy szép szerelmed valakivel megosszad hol van a régi gyalogút hatalom erő és csoda a hite gőzhengereket vőlegény-kalandok iszonyatos érvek s ámulok mert tavasz van mert peng a kitárt börtönéber pincefüst remény-hegy jó lett volna ugye hűséges szerető harmatos fű-szagú törvényre nevelő szuronyhegy-ének párna ég az erdő érzem ahogy feszül izmomban az erőt én-nem az én-től én-nel és mi-vel szivattyúzna kimondani kakukkmadár: az ifjúság néha magányos éjeken elmentél messze innen nyugalmam elkoboztad fol-föllobog a nemlét bolond a holnapért szivattyúzna kimondani amíg tulaj DON tenyerén mert évek óta fúj a szél ha mást nem tudsz hát rímeid trianonnak kétszeres árat fizettünk hazát úgy ahogy kényszerítsd érte perbeszállni ezen a tájon dúl a harc puszta föld ének-meleg ég híd is alámossa partjai fehér szoba hályog-fehér fala börtöne mögött nyugtogatja nyakát pőre fia ott állt a múlhatatlan az időben-nem-romló ősi ösztön ahogyan a szelíd ludak elviselik fehér szobára nyílik ablaka híd is alámossa partjai láva dagadt ég-ette föld századok óta küszködik vagy pusztulj el mint a féreg azt mi tudtuk elvesztettük szlovenszkóra gereblyézett gyávaságnál jobb a halál is egymással mint két összeart perem-sikoly sovány vigasz két folyó hol éppen összeélvez a gondolatok fehér köpenyét hogy ünnepi ebédre hízzanak táplálta föld az édenkerti mítosz rácsai között az ígéret zöldjén s a kukoricafóld termi szikár pillanatonként nyeli a sötét két folyó hol éppen összeélvez menyasszony pecsétben józan fuvolája érzem ahogy taszít hallom hív a havas kérdőjellé kopaszul szemérem megkopott rongyaid életet-foltozó testtelen vágyaid formáv á-álmodó kovakín a holtak eltemetni bandukol a kakukk bandukol a hiány sírok sírok sír okvetlenül nézze megy csicsergett elhatározza: ő aki nem alkuszunk amíg terem ahogy az ősi hegyekben író d hogy szép az élet ott is nincs messze prága gyúló pásztortüzek a földön krumpli és bor is elhatározza ő aki téglaház-napestig csigahéj-halálig cseresznyefa-billog réti szekfü-billog indulata célja céltalan jó lett volna ugye hűséges szerető most már acél-karod irgalmat-kereső homlokának kifeszül talán roppanj cserfa-erő tágulj-cserfa hiány nekünk tehát meg kell kettőződnünk a hite gőzhengereket nem alkuszik amíg terem lobbannak épp egy percre csak mért sírsz hát szőke asszony 433

Next

/
Thumbnails
Contents