Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Cselényi László: Acetilén ágyak (szöveg)
kár hogy nem utána való nap jöttél mert az ararát hegye az éden földje bölcső avagy nem bölcső ez a táj ő már aznap este ment el még azt hittem kivel ossza meg a szívverését embrió-fagy indulása kése könyvemből a teremtő iszony dunatáj világos elmék szegfű-csontok vagon-sokk kibillent őszi égöv nyüszít kénnel lobog s zuhogva hull a hó röpül a szán röpül röpíti két fakó állat-ég szemérem-vak sikoly-rab talpon ég a világ peng a dunaparton nemcsak a természetet tekinti ólomcsöppekben a hite szökdelve sírva csattogón szegények voltak szolga mind szorongatod a szívem s csitítod hogy ne fájjon de talán mégis hősk? egymásról énekelve ólomcsöppekben a hite parányi a nagy történelem milliónyi moha góly-hit ibolya indulnak ködevő óriások röpül a szán ezüst száncsengők bomlanak kirámolt ablakok jégpompát ontanak előttük jövő utánuk jövő koszorús fejezet mélyen porba hajtott sohasem tért egyikük sem vissza éva böbi mányi retek kakukkos nyár a kedvesem hősök? a múlttal cimborám szomorú szűz virágok teremnek itt e tájon ne áltasd önmagad akár a pitypang pelyhe éva böbi mányi retek véda-vakond véda-virág mint egynémely földönfutó hisz ember vagy s ez nem elég világháborúból jöttünk és világháborúba torkolltunk magyar vagy el nem menekülhetsz ki dumáival többet árt gyors föld ledér lánc remek int nem hitte volna hogy így esik fehér szoba bádog-fehér fala esküszik hűvös újjperec-magány kinéztünk akkor két tömbház között és megláttuk az ararát hegyét frissen sütött kenyér morzsája főbevert fehér paplan 12 fehér ágyon nem hitte volna hogy így esik ámor-fütött eráto-liszt az ügynek mintha jégeső átkokat amit ezer év és mi akik hazát vesztettünk hazánk európa mondottuk oltott szavakkal el nem űzhetsz veri el nyáron a határt virág-heréit tovább rém él szavára hogy kiütik alóla az ágyakon 10 lány fehér agya borjak fehér ludak elnyisszentett nyaka egy pillanat csupán mindössze ennyi és középeurópa két bolyongó és van aki csupán szunnyadó tudata 12 fehér kiterített lábnyom szavára hogy kiütik alóla a dunaparton öles cseresznyefa-csonkok a mámoros szavak milliónyi moha elborult tér bakancsok viselt röpül a szán röpül erdő mező havas s egy messzi háztetőn nyüszít az rckakas gyomorszájon ütött éj kivájt agy gólya-hit ibolya-revü szegfű-betét délután kettőkor megszólal a füst a hite gőzhengereket kakukkmadár: az ifjúság 432
