Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Szörényi László: Fiatal Költözők Ontológiája, avagy szerelem és ellenszerei (novella)

szilvát is csomagoltam mellé, Kornélnak ajándékba. Mikor sörömet iszogattam a bécsi Déli pályaudvaron, virslivel, mint szabadság-szimbólumot (vö. a viccbeli Kohnt, aki kicsavarja a Gellért Szálló előtt álló nyugati kocsik gumijából a szelepet, mert egy kis szabad levegőt akar szívni), a sietésben túl erélyesen csaptam földhöz a táskát, így egyrészt messze húzódtak tőlem a svájci kocsiban az uruguayi szépségek, ez ugyan rosszul esett, de legalább kivonult a folyosóra az a százötven kilós egyiptomi mérnök is, aki először lelkesen mellém ült; tehát jól aludhattam volna, de a távolban gömbölyödő dél-amerikai szépségeknél jobban izgatott az egyiptomi benthagyott bőröndje, amelyből szolid ketyegés hallatszott. Gyűröttségem és szagom ellenére Koméi és barátai kitörő örömmel fogadtak a Santa Lucián, mindjárt leültünk sörözni.

Imre Kölnből érkezett, egy német barátjával, a kasseli nagy kiállítást nézték meg, ahol a fő szenzáció az volt, hogy a kiállító leghíresebb művész, Joseph Benys teleültette a várost tölgyfacsemetékkel. Körülöttünk azonban mindenki ordítozott: 1982 volt és az olasz-nyugatnémet futballvilágbajnoki döntő előestéje. Elvonultunk.

Koméléknak rengeteg barátjuk volt régről Velencében, úgy hogy elvileg nem volt baj a szállással. Amikor azonban minden barát hideglelősen ránkcsapta az ajtót, megtudva, hogy - a később érkezőkkel együtt - hét embert kellene elszállásolnia, utoljára a bohóc is, aki újabban jólmenő álarcboltot vezetett, Koméi kissé töprengve megállt. - Nincs más megoldás, a búvárhoz kell mennünk! - el is indultunk a Zanipolo felé.

Magas középkori bérházban lakott a búvár, a padláson. A végén létrán kellett másznunk, kissé lihegve egyensúlyoztam fejemen a pálinkaszagú táskát. A búvár lenge olaszban hevert a földön, a tévét nézte. Nem zavarta, hogy egymásután öt fej bukkan fel a csapóajtó nyílásából, Kornél egy szavára befogadott bennünket, közölte, hogy a bor a konyhában található, a szoba padlóján alhatunk, csak a szomszéd kis szobába ne lépjünk, mert leszbikus felesége ott szokta fogadni barátnőit. Egyébként ne zavarjuk, mert elkezdődött a meccs közvetítése.

Engem küldtek ki Miskáék elé, a pályaudvarra. A vaporetto csendben úszott a Canal Grandén, a paloták ablakaira rácsukták a fatáblákat, csak a képernyő fénye villogott ki a réseken. Ha egy-egy gól esett, óriás ordítás reszkettette meg az egész lagúnát. A vaporetto vezetője zsebrádión követte az eseményeket, az utasok is ordítottak.

Mire Miskával kiértünk a pályaudvar előtti lépcsőkre, a diadalittas olaszok egy része már lelkesen verte az ott tanyázó német fiatalokat, más részük - fogadalmát beváltandó - ruhástul ugrált a hídról a vízbe. Némelyikük nem is tudott úszni, ezeket nagy bugyborékolás közben mentették ki a vízirendőrök, de alighogy kikapaszkodtak, megint rohantak a hídra és a vízbe vetették magukat. Kis csapatok alakultak, fémhordókon doboltak, üvöltöztek, énekeltek és zászlót lengettek.

Minden kocsma és fagylaltozó nyitva tartott hajnalig. A forradalmi hangulatú tömegben - ilyen lehetett hajdan, 1848-ban a velencei forradalom, mikor Kornél egyik ősét, az akkori osztrák kományzót kényszerítette lemondásra a szabadságitta nép - már nem verték a németeket, de azok inkább némán nyelték a fagylaltot, nehogy kiejtésük elárulja őket.

Az elkövetkező néhány napban a biennálé kiállításait látogattuk és a

36