Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Szörényi László: Fiatal Költözők Ontológiája, avagy szerelem és ellenszerei (novella)

konyhában a búvár borát ittuk. Valahol Padova és Vicenza között termett, a velencei terraformán, házigazdánk nagyapja termelte. Nem lehetett szállítani, mert akkor megtört, helyi fogyasztásra teremtette a jóisten. Helyben ittuk is, naponta néhány demizsonnal, közben némán néztük a szomszéd háziasszonyokat, amint ügyes rúdjaikkal bevontatták a sikátor fölé, csigákon mozgó kötelekre kiakasztott száradó fehérneműt.

Utolsó estére a búvár nagylelkű ajánlattal élt. O úgyis el akar menni hazulról, mert ismét esedékes a feleség barátnőjének látogatása, tartsunk vele mi is, menjünk el éjszaka az ő hajóján egy kis lagúnai csavargásra.

A hajó az Atlanti-óceánról került ide, a búvár Portugáliában vásárolta a kis halászvitorlást, motorral is fölszerelte, azután hazahozta becsavarogván vele előtte a Földközi-tengert. A San Pietro in Castello - a régi pátriárkái székesegyház - előtti kis kanálisban, a pompásabbnál pompásabb jachtok között ringatózott. Elhelyezkedtünk a hajón, felgurítottunk néhány demizsont is, kapitányunk begyújtotta a motort és kihajóztunk a lagúnára. A Fonda- menta nuove mellett haladtunk. Addig könyörögtem a búvárnak, amíg megengedte, hogy én vezessem a hajót. Megmagyaráztam neki, hogy valaha vitorláztam a Balatonon és ez egy vissza nem térő alkalom. Fatalista arckifejezéssel az árboc tövébe telepedett és magához vett egy demizsont.

Az utolsó percben mindig sikerült kikerülnöm a rakpartot, vagy az összeütközést a menetrendszerű vaporettóval. (A matrózok menetrenden kívül szitkozódtak és fenyegetőztek.) Diadalittasan vágtunk neki az éjszakának. A vasúti híd magasságában elfordultunk a temetősziget, a San Michele, illetve Murano irányába. (Az irányzék kissé túl élesre sikerült, de a felborulástól megóvott, hogy a búvár egy rúgással kiegyenlítette a navigációs hibát.)

A teljesen kihalt muranói főcsatornán siklottunk, a társaság énekelt, én ordítva magyaráztam, hogy melyik templomban milyen festmények találhatók. Azután visszafordultunk, és - ismét Velencében - rákanyarodtunk a Canal Grandéra. Sajnos, a Rialto előtt, Marco Polo házánál a maszek hajóknak el kell kanyarodniuk jobb felé. Sötét, kicsi csatornákon surrantunk, a templomok ormát vagy puszta és dísztelen hátsó frontját látva továbbra is fennhangon ecseteltem a bent található Palma il Vecchiókat, Santa For- cában eltemetett alkoholista zseni, Piazzetta képeit, vagy a megnyúzott dó- zsék síremlékeit. A búvár sírva ismerte el, hogy nála, a született velenceinél sokkal jobban ismerem a terepet, de figyeljek a hajóra is, mert ő még élni akar. Megkönyörültem rajta, a bor különben is elfogyott, a San Giohce közelében azért lehorgonyoztunk egy egész éjjel nyitva tartó kocsmánál, pálinkát ittunk és sajtot faltunk hozzá. Testben és lélekben felüdülve tértünk azután vissza anyamólónkhoz, a hajót kikötöttük és nótázva hazafelé indultunk.

Éjjel három felé, a katonai őrség által strázsált Arsenal előtt éppen a „Munkásőmek egy baja, így van ez” kezdetű műsorszámra gyújtottunk rá. Kornél hiába csitított. Az őr azonban - falhoz támasztva fegyverét - odaszaladt hozzánk és ujját csittre emelte, könyörgőleg. - Magát is jól megnevelték a Vörös Brigádok - mondtam neki, kissé szomorúan.

Otthon elnyúltunk a demizsontövi konyhapadlón. Hosszú és zavaros álmomból reggelre csak arra emlékeztem, hogy Balatonzamárdiban vacogok egy faházban, és a kinti szélben hatalmas kórus énekli: „Hullámzó Balaton tetején.”

37