Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Kőszeghy Péter: Tárgyilagos törlejtés (próza)
- Mit akartál a kis házzal? Boldogasszony legyintett volna, de hát ott volt a kezében a tálca.- Na bemész vagy itt maradsz? A törlejtő mester előrefutott és kitárta a szobaajtót. Az ágyra vetette magát, ahonnan némi nyújtózkodással épp elérte Boldogasszony combját.- Simogatni való - mondta s tette.- Ne csiklandozz! - Boldogasszony lerakta a tálcát az ágy mellé. - Idd meg, mert kihűl! Boldogasszony már nem volt mellette, amikor a törlejtő mester felébredt. Kiitta a kávékat, ott volt még mind a kettő, hidegen és érintetlenül, a cukrosnál, főleg a vége felé, amikor már jobban érezte az édes ízt, fintorgott, sőt, uram bocsá, az utolsó kortyot visszaköpte. Kiment a konyhába, de Boldogasszonyt nem leié. Sem a fürdőszobában, sem az előszobában, sem a spájzban, sem a WC-n, - több helyiség pedig nem volt a lakásban. A törlejtő mester lezuhanyozott, azután amúgy meztelenül és vizesen ráült a WC-re, rágyújtott s erőlködött. Csöngettek. Gyorsan behúzta a WC ajtaját s magára zárta. Újra csöngettek, majd kulcszörgés hallatszott - a törlejtő mester a WC-ben guggolt a kulcslyuk előtt - s kinyílt az előszobaajtó. Egy férfiú lépett be, jobbjában még ott kalimpált a kulcscsomó, baljával egy gyermekese kezét fogta.- Annamária! - kiabálta a férfiú.- Anyu! — zengett a gyermek.- Bassza meg - mondta maga elé a törlejtő mester. Azok bementek a szobába. A gyerek rögtön az asztalhoz futott, s kikaparta a maradék cukros kávét, a visszaköpöttet. A férfiú nem rá figyelt, a dúlt ágyat nézte, fólesippentette a törlejtő mester pizsamáját, majd - mondhatni óvatosan - visszaengedte. Azután az órájára nézett. A törlejtő mester, aki a kulcslyukon keresztül aránylag pontosan tájékozódott az eseményekről, ugyancsak az órájára nézett, azaz csak nézett volna, mert hát nem volt rajta óra sem, igen, emlékezett, az óráját is a fürdőszobában hagyta a mosógép szélén.- Hol van anyu? - nyafogta a gyerek. Őt a törlejtő mester nem látta, csak a hangját hallotta.- Nem tudom. Talán elment bevásárolni. Mindjárt jön. - A férfi végignyújtózott az ágyon, mint nemrég a törlejtő mester.- Na gyere ide, játszunk valamit! A gyerek engedelmesen odalépkedett az ágy mellé, s ezzel bekerült a törlejtő mester látószögébe.- Nem kell pisilni? — kérdezte a férfiú. Ezt már a törlejtő mester nem hallotta. Elzsibbadt a guggolásban, újra visszaült a deszkára. Ami az előbb erőlködve sem, most - minő durva tréfája a sorsnak - fölöttébb. A törlejtő mester kucorgott a deszkán és igyekezett visszatartani. Kemény, éles görcsei voltak, de óvakodott attól, hogy zajt csapjon. És ekkor megmozdult a kilincs. A törlejtő mester nem akart hinni a szemének. A kilincs azonban immár rángatódzott. Szerencsére a békebeli retesz nem engedett. A törlejtő mester felpattant ülőkéjéről, és a kulcslyukra ráfordította címerét. Majd visszaszökellt, és megszabadult belei tartalmától. 415
