Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Kőszeghy Péter: Tárgyilagos törlejtés (próza)

Micsoda hasfolyat! Nem vigyázott a papírral sem - hadd zörögjön - most már olyan mindegy, sőt le is húzta: kitisztult a csésze s a helyzet is.- Te vagy, Annamária? - kérdezte kintről a férfiú.- Nem - válaszolta az igazságnak megfelelően, némi felszabadult vidámsággal a törlejtő mester.

Jól megrázták a kilincset, de a retesz, az a jó retesz most sem engedett.- Ki ganéz ott benn? - harsogta Dezsőké (mert hát ki más lett volna a férfiú).- A tisztes és tökéletes jámbor asszony szeretője - vallott a törlejtő mester. Majd még hozzátette: Egy személy szeretők vagyunk. S kivonult a szarószékről, félmarokkal, legényesen takarva a kíváncsi gyermeki pillantás elől bőrböncéjét.

Feküdtek a nyoszolyán, a fiatal vessző s Boldogasszony. Tudnunk kell, hogy fiatal vessző szinte szólatlan kisded korától Boldogasszony lovagja vala, s ezen igában megmaradt nemcsak felserdült gyermekségében, de még most, fiatal vesszőként is, nem kevés csúfságos szóra adván okot elmés társainak, kik - oh, bohó ifjúkor! - már belé-belékóstoltak ama édes ízű gyümölcsbe, melyet a bordélyház előtt künn ülő kurvanők árultak, s ekkor még, a szocializmus piros neonú korszakában, teljességgel megfizethető áron.

Feküdtek a nyoszolyán, s férfiasszonyról szóló jámbor fecsegéssel múlatták az időt, aki csácsogó, nagydarab fehérnép létére nem átallott édes szerelmivel lánytársaihoz hajolni.- Leszbikus angyal ő - summázta véleményét Boldogasszony.- Csak tán nem véled is? Fölröppent a kérdés, bánja már fiatal vessző, de mennyire bánja.

Megmozdul Boldogasszony, s megmozdul fiatal vessző. Kit érdekel férfiasszony? Lesznek egymáséi, a mai nap sokadszor. Meglehet, hogy férfiasszonynak jó volt - erre gondol fiatal vessző -, de hát neki meg most jó. Ajaj, de milyen jó! +

A törlejtő mesternek eszébe jutott fiatal vessző kora, az az egykorvolt nap, amikor elment, s most, immár felöltözve, meglehetős bizonyossággal tudta, hogy tévedett, amikor azt hitte, hogy tévedett. Azaz nem tévedett. Tényleg. El kellett menni. Mint ahogy most is el kell menni. Megsimogatta volna a gyerek fejét, de nem akaródzott sikerülni a mozdulat, s ez rosszabb volt, mint a Dezsőkével való kézfogás.

Igazán gyarló és gyalázatos dolog volt Boldogasszony - mit Boldog- asszony! Annamária - részéről, hogy megérkezett. Csak két perc, és ő már nem lett volna ott! Most meg: magyarázkodjon? A törlejtő mester e pillanatban szívből - sőt: gyomorból - utálta Boldogasszonyt.

416